Egy mozgássérült lány blogja

Tegnap volt mindenszentek, ma van hallottak napja, nagyon nehéz időszakok ezek a napok ugyanis szeretteinkre emlékezzünk fájó szívvel, mint mindenki így én is és családom is emlékezzünk édesapámra és nagy szüleimre, akik nagyon hiányoznak, de főleg apu aki nem olyan rég nincs köztünk..:( Egyben a hosszú hétvégével őszi szünet is van így nem kell menni suliba, ami lassan véget ér mert már szerdán és pénteken megyek, amit nem is bánok.:) Szünet előtti héten sajnos nem tudtam menni suliba, mert nagyon megfáztam majd nem tüdőgyulladást kaptam, de szerencsére mostanra már sokkal jobban vagyok. Már nem is bánom, hogy vissza térek a minden napokba ahol mozgalmas heteim vannak, mert mindig Pesten vagyok jövők megyek..:) Ez előtt vagy két hete nagyon fel voltam háborodva, ugyanis itthon volt haza jött párnapra, találkoztunk és össze is vitatkoztunk, de rendesen aminek szerintem nem sok értelme volt, mert vannak sajnos kétszínű emberek akik előtte így háta mögött meg elmondják az embert mindennek, amit nagyon utálok, legyen egyenes és mondja meg a szemébe a másiknak, ha baja van vele én így vagyok vele...és így sajnos mint mindig én kaptam meg a lelki-ismeretfurdalást és én kértem bocsánatot az egyik közösségi oldalon tőle nem válaszolt rá, hogy miért azt nem tudom... Én úgy érzem megváltozott amióta nincs itthon ez szemmel látható volt rajta, már nem az aki volt idáig, de hát ezt valahol meg is értem, hogy megváltozik valaki aki elmegy más országba dolgozni, de a másik oldalát nem tudom megérteni Őt főleg nem aki nem képes elengedni a múltat, hogy miért nem tudom, sajnálom nagyon, hogy még mindig nem jött rá arra, hogy a múltat megváltoztatni nem tudja...persze Ő szerinte ez nem így van... Én már feladtam a harcot érte nem harcolok érte többé hiszen meg mondta a szemembe, hogy nem szeret és soha nem is szeretett, ez fájt hallani Ő mit sem törődött vele, hogy nekem mi fáj és mi nem Ő még mindig a volt barátnőjét siratja, aki már teljesen más emberel él együtt és éli az életét úgy ahogy neki tetszik és ahogyan tudja... Sajnálom nagyon, hogy így alakulnak a dolgok, de ezt kell elfogadni a sors már csak ilyen..:( Nem tudtam rá vezetni arra az útra, amire én szerettem volna vinni, mert soha nem engedte meg, hogy vezessem és éreztessem vele, hogy Őt lehet szeretni csak ezt sokan nem tudják, mindig csak a saját útján járt és jár is még mindig csak nem lássa, hogy ez az út amin jár az nagyon rögös és teli van gödrökkel...amit tőlem kapott volna azt nem kaptam meg egyetlen egy barátnőjétől sem ebben biztos vagyok, bár Ő erre azt mondja nem szabad ilyent mondanom, de én érzem mit érzek vagy éreztem iránta... Lassan befejezem soraim minden jót kívánok!

Nagyon sok mindenen keresztül mentem mióta nem írtam bejegyzést, kezdeném egy igen szomorú esettel, hogy volt egy nagyon csúnya áll műtétem, ami egy rossz lyukas fog miatt volt, nagyon csúnyán begyulladt, hogy sajnos műtétre került sor.:( Haza kerültem a kórházból és itthon lábadoztam tovább, ami egy hétig tartott, mert már jobban éreztem magam.:) Nem olyan régen egy jó hónapja úgy döntöttem vissza megyek a professzorhoz akinél voltam két éve, hogy mégis csak meg kell adnom magamnak az esélyt talán sikerülne a műtétem, hogy egészséges lehessek mint bárki más, vagy, ha nem egészséges csak oly annyira, hogy saját magam el tudjam látni és saját magam legyek, éljek úgy, ahogy én szeretnék, de aztán nem volt túl meggyőző a professzor számomra, de én akkor is bizakodó vagyok és remélem, hogy sikerülni fog minden úgy, ahogy én szeretném és valóra válik minden álmom, amit megálmodtam. Nagyon nehezen viselem apu hiányát minden nap egyre jobban hiányzik nincs olyan napom percem, hogy ne gondoljak rá és ne sírnék, tudom, hogy ezzel csak magam szomorítom meg azokat, akik velem vannak, de nem tudom magamban tartani így kiadom magamból, van sokszor már akkor sírok mikor nem látja senki, senkinek nem kívánom ezeket az érzéseket és fájdalmat hiszen nagyon borzasztó és fájdalmas érzések ezek nekem is és az egész családnak is.:( Nem régen megkaptam az emailt amit már nagyon vártam, felvettek Budapestre a Marczibányi térre az informatika szakra, nagyon örültem neki, szeptember 12. én kell mennem először  a beosztás szerint, én Pesten nagyon jól fog magam érezni ugyanis olyan emberek közt lehetek akik hozzám valók és ahol nincs az, hogy kinevetnek és lenéznek stb..:( Az igazat megvallva itthon már kezdek megfulladni, nem találom a helyem, itthon nem érzem jól magam tudom jól itthon kellene jobban beilleszkednem mert az otthonom itt van, én nagyon sokszor megpróbáltam, próbáltam részt venni bulikon ami hellyel közel némelyik jól is sikerült, volt olyan is ahol egyáltalán nem éreztem azt, hogy kinevetnének, lenéznének stb..., de sajnálatosan volt olyan is ahol lenéztek és kinevetek, azt nevették hogyan is fogom a poharat stb... Nagyon sajnálom az olyan embereket akik lenézik a mozgássérülteket, nem gondolnak arra, hogy még ők is lehetnek mozgássérültek egy ne adj isten baleset által vagy bármi okból..:( És még azokat az embereket is nagyon sajnálom akik nem tudják a másik érzéseit, barátságait tiszteletbe tartani, de erről nem szeretnék nyilatkozni nem szeretnék személyeskedni, én nem szeretnék lesüllyedni némelyik ember szintjére.! Megfogadtam, hogy ezentúl senki véleménye nem érdekel mindenki mondjon amit csak akar és mindenki a saját maga dolgával foglalkozzon, mert azt gondolom mindenkinek van mit a saját háza táján sepregetnie..!!! Számomra csak egy valaki véleménye számít, aki mindig is őszinte volt velem és meg mondta a frankót bármennyire is fájt ez nekem és persze ugyan úgy oda vissza én is meg mondom neki az őszintét bármennyire fáj is neki és, ha igazunk van akkor azt ugyan úgy egymásnak be is ismerjük.!!! Az őszinteség a világon a legnagyobb dolog mert merni kell oda állni a másik elé és a szemébe meg mondani azt amit gondolunk vagy épp érzünk egymás iránt mint barátilag mint érzelmileg és én ezt nagyon is tisztelem benne és becsülöm is, mert van benne bátorság oda állni az mellé aki valamilyen szinten bár mely téren fontos neki, kiállni és harcolni az igazáért  . Nekem nem lenne ekkora bátorságom én attól naivabb vagyok, de, ha kell persze ki tudom nyitni a szám és megvédem magam és persze azt is aki nekem fontos legyen bárki is az a személy.!:) Minden napjaim telnek nagyon várom a sulis időszakot jó lesz felidézni ismét a régi szép időket amiket eltöltöttem a kollégiumban és persze egy kis szabadság is költözik belém mert szabadon mehetek a barátaimmal ahova csak szeretnék, és élhetem az én kis világomat, ahogyan szeretném..:) Legyen szép nap mindenki számára, és azoknak is akik az én szívemben élnek egy életen át!:) 

Ismét eltelt pár hét, amióta nem írtam. Sok minden történt, velem kezdeném azzal, hogy sokat voltam rosszul és sajnos kórház lett a vége, ami nagyon megviselt ugyanis sokáig kellett bent lennem egy alapos kivizsgáláson, ahol hála istennek nem találtak semmi bajt, mint ahogyan kiderült csak az ízületeim fájnak és zsibbadnak. Aztán miután haza jöttem a kórházból, ismét csak kórházba kellett mennem, de ez már teljesen más Dombóvárra ahova minden évben megyek a kezelésekre ahol 3-5 heteket szoktam tölteni, de most csak 3 hetet töltöttem bent, mert suliba mentem szeptember 12-n volt az első napom, ami nagyon jól sikerült, bár igaz kicsit izgultam, de legyőztem a lámpa lázat és a félelmet, hiszen a Marczibányin már ismertek és vannak ott ismerősök akiket régebb óta ismerek így nagyon hamar magamra találtam és feloldottam. Az osztályom nagyon aranyos vidám társaság és a tanárom is nagyon aranyos és nem szigorú, megértő és persze segítő kész. Most október 19-n, ha minden jól fog alakulni akkor kiderül a kontroll vizsgálaton, hogy bent lakó lehetek és akkor sokkal több időt tölthetek Budapesten megismerhetem jobban a fő városunkat..;) Sokkal nyugodtabb vagyok mikor Pesten vagyok és eltudom magam engedni, ahogy én szeretném, szabadabb érzem magam..:) Lelkileg kicsit úgy, ahogy nyugodtnak érzem magam, bár hazudnák, ha azt mondanám nincs mindig a szemem előtt és az eszembe az a nap mikor előttem állt és azt mondta elmegyek dolgozni egy másik országba, pontosabban Németországba, akkor abban a pillanatban nem is tudom mit éreztem, sírás és a szomorúság költözött belém, semmi mást nem éreztem csak fájdalmat és csalódottságot, de mostanra már rájöttem, hogy semmi értelme nem volt a szomorkodásnak, mert őszintén meg mondta a szemembe, hogy nem tud szeretni, úgy, mint én Őt, ekkor még jobban éreztem a fájdalmat ami leírhatatlan volt számomra, sokáig ki sem mozdultam a négy fal közül, sírtam és azt kérdeztem saját magamtól vajon mi az amit nem tudott bennem megszeretni, és megkedvelni, hiszen mindig ön magam adtam és Ő volt az első olyan ember, aki felébresztett arra, hogy igen is én is vagyok valaki és talán még több is csak sokan nem ismernek. Számomra véget ért ez a dolog nem azt mondom, hogy nem fáj még mindig, de igen fáj és bánt is, de egyszer remélem, hogy Ő saját maga rá jön arra, amit elmondtam neki, hogy nem tudja azt mennyi szeretett és törődést, oda figyelést dobott el magától, mert én valóban szerettem nem úgy, mint más, aki meg sem érdemelte még egy percig sem, mert csak kihasználni és egyszer-egyszer együtt lenni érzelem nélkül az nem az igazi én ezt így gondolom... Élem a minden napjaimat csendesen tovább hiszen azt szokták mondani az élet megy tovább a maga útján..!              

2012.10.01. Hétfő. 

 Nagyon sok minden történt velem az elmúlt egy hónapban, úgy éreztem összecsaptak a felhők a fejem felett, kezdeném azzal, hogy majd nem kis híján összekaptam vele, aki nekem nagyon fontos, aki talán a legfontosabb az életembe, persze mondanom sem kell az én hibámból, ugyanis, ha befogtam volna a számat, akkor nem lett volna semmi gond és nem éreztem volna magam szarul, ahogyan is éreztem, mert három napig éjjel-nappal csak sírtam mikor csendes magányomban találtam magam. Aztán végül sikerült megbeszélnünk a dolgokat, félre értéseket, aminek nagyon örültem bevallom, mert padlón voltam nagyon nem bírtam volna elviselni, hogy többé nem beszélünk csak köszönünk és elmegyünk egymás mellett ez talán még rosszabb lett volna, mint, ha fogházba zártak volna életem végig. Aztán kis idő múlva felhívtam telefonon, amit már nagyon bánok hisz rossz ötlet volt, születésnapomkor, szerettem volna beszélgetni, egy pár sör mellett, semmi rossz hátsó szándékom nem volt Ő meglepődötten mondta nekem, hogy hát nem azt beszéltük meg, hogy együtt nem mutatkozunk sehol sem a faluba, azért, hogy ne beszéljenek rólunk stb... persze szóhoz jutni nem igen tudtam csak annyit tudtam kinyögni, hogy ne vegye rossz néven, amiért meg mertem kérdezni, hogy merre van és, hogy holnap mit csinál, a válasza az volt nem veszi rossz néven, de éreztem a hangján a harag tűzét, mint, ha meggyújtottam volna, utána találkoztunk és csak köszöntünk semmi más megvártam míg Ő szól hozzám és hozza szóba a dolgokat, mi nap így is volt mosolygott, akkor már tudtam, ki aludt a harag tűz és már parázs sincsen, örültem neki!. Tanultam persze mind két esetből és vissza vettem magam ezt talán biztos észre vette és érzi is talán nem tudom, mert még nem nagyon beszélgettünk hosszasan, amit nagyon sajnálok, mert nagyon össze van esve lelkileg a sok stressz, idegesség stb... és csak a piába menekül, ami nem jó nem örülök neki:(:( Nem szeretném, ha baja lenni neki, ezt egy párszor mondtam neki azt nem tudom, hogy meghallotta-e vagy sem. Egyik nap vele szembe ültem és csak néztem rá és elgondolkoztam rajta, hogy egy ilyen srác, mint Ő, aki sok mindenre felébresztett sokkal többet érdemelne és mindenből csak a legjobbat, gondolok a szeretetre, törődésre oda figyelésre stb... szívem összeszorult és vissza fogtam magam így nem szóltam semmit, csak ami bennem belül zajlott, elmondani sem lehet.:( Én már nagyon sokszor megtaláltam az értéket benne, ami véleményem szerint senkinek sem sikerült, azt, hogy miért nem sikerült megtalálni talán azért, mert nem tudták megismerni igazán persze én sem ismerem még olyan jól, de megláttam az értéket benne és talán ez vezetett oda, hogy Szeressem tiszta szívből és minden erőmmel..:) Sok éjszakám álmatlan és gondolkozok rajta, eszembe van mindig. A szív szereti, de az ész tudja, hogy nem szabad, de nem tudtam nemet mondani a szívnek, hogy ne szeresse Őt jött magától ezt tudja is nagyon jól. E gondolattal be is fejezem, későre jár az idő. Jó éjszakát!

Azt hiszem tévedés volt, amit leírtam és éreztem csalódtam benne, de hatalmasat. Őszintén oda álltam elé és elmondtam neki, hogy miért voltak a télen a nagy vitáink és veszekedéseink, ami miatt szinte azt lehet mondani, hogy padlót fogtam, ugyanis rajtam keresztül akartak, hozzá közelebb kerülni, így engem akartak bemocskolni előtte. Számomra véget ért a hozzáfűző szeretettem és az iránta érzett Szerelmem is, soha nem éreztem magam közel hozzá, ami talán nem is baj, mert még jobban fájna. Semmit nem lehet mondani, vagy akár hülyéskedni vele, mert egyből mindjárt ég mint a tűz és megbántóan szól vissza, főleg mikor mások is hallják, én úgy érzem nem ezt érdemeltem meg tőle, de, ha Ő úgy érzi, hogy csak így tud hozzám viszonyulni akkor inkább, nem szólok hozzá senki előtt, de egyébként sem, ha nem is látna minket senki. Soha nem vártam semmit tőle és nem éreztem azt, hogy barátnak tartana engem. Sajnos azt kell, hogy mondjam az érzéseim tévesek ez valahol kicsit fáj, bár igaz ez Őt egy kicsit sem érdekli, sőt én azt veszem észre tetszik neki és örül, annak, hogy van, aki Szereti és örül, ha annak, aki szereti fájdalmat tud okozni, persze, aki szereti az én vagyok a hülye, bunkó fejemmel. Megpróbálom kitépni a szívemből, bár tudom jól nagyon nehéz lesz, de meg kell birkóznom vele valahogyan! Örökre lezártam a róla szóló blog, internetes naplóm írását, mert tudom tisztában vagyok vele, hogy ennek sem örül, hogy írtam róla, leírtam az érte érzett érzéseimet, gondolataimat, mondanom sem kell csak pozitívan mindig minden körülmények közt!... Nekem több mondani valóm nincs többé!!! 2012.04.14. 19:11

 Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni.

Az élet nem arról szól hogy várjuk a vihar elvonulását, hanem arról hogy megtanuljuk hogyan kell táncolni az esőben.

Egy ilyen szép szerelem csak,
Egyszer adódik az életben,
Ha elfordulsz, megtagadsz,
Akkor is az egyetlen maradsz.
Nem kérek túl sokat csak,
Perceket és az édes mosolyodat.
Várlak...
Nem bánom mi volt, s van,
Csak bújnék hozzád,
Némán boldogan!

E gondolataimmal kezdeném a napokba ezeket a verseimet küldtem el neked és nem hiába, mindennek oka van. Aggódom bevallom őszintén, bár nem beszélgetünk mostanában annyit, mint eddig, de tudod jól nem vagyok buta, aki nem tudja mi is van éppen. Ahogyan a vers is mondja az élet nem könnyű ezt tudjuk jól, de érdemes élni! Én csak szeretnék egy barát lenni, aki megbízik benned és viszont bízol bennem bár ezt meg mondom őszintén neked nem tudom, mert még nem beszélgetünk erről, hogy Te bízol- e bennem vagy sem. Az élet teli van viharokkal amik nem vonulnak el és így meg kell tanulnunk az esőbe táncolni, én nagyon sokszor táncoltam az esőbe eddig egyedül hiszen egyik csapás a másik után jött, úgy érzem már ismerjük egymást annyira, hogy ki mondhatom bátran szeretnék veled megtanulni táncolni az esőben és bőrig ázni:'( Nagyon sok mindenre rádöbbentettél a másságommal kapcsolatban megtanítottál ön magamat elfogadtatni, az emberekkel és nem utolsó sorban saját ön magammal is. Ahogyan telt az idő bennem kialakultak az érzések irántad, megszerettelek, hogy miért?- azért, mert Te voltál az, aki nem nézett le, és nem bántott soha, tehát tudtad, hogyan is kell hozzám szólni elfogadtál ilyennek amilyen vagyok. És persze Ön magadért. Szeretném, ha tudnád és tudom, hogy tudod is fontos vagy nekem nagyon ezt nagyon sokszor elmondtam már neked, és talán meg sem érdemlem, hogy közel engedtél magadhoz a Csillag születik műsor ideje alatt és persze utána is, barátként gondolom félre ne értsd! Szeretnélek megkérni, mint barát ne legyen a sörös üveg a barátod, mert hidd el nem igazi barát csak tönkre tesz és nem lenne jó, ha a szerveid sérültek lennének, próbáld visszautasítani azt a barátot, aki rosszat akar neked és ugyan ez vonatkozik a többi barátra is... remélem értesz? Nem lennék boldog, bár így sem vagyok az, ha valami bajod lenne, elég volt azokból az éjszakákból-nappalokból mikor a baleseted volt szinte minden percben könnyesek voltak a szemeim, főleg éjszaka mikor senki nem látta, ez így hihetetlen, de igaz aggódtam eszembe voltál mindig.:'(:'(  Persze a borozás meghívásom még mindig aktuális, ha Te is úgy gondolod, de négyszemközt, mert akkor tudunk beszélgetni, bár miről! Engedj, hogy szabadon a szív irányítson engem ne mindig az ész és megismersz jobban ki is vagyok és én is téged, ami már egy régi álmom megismerni milyen is vagy, ha szeretnek, semmit nem szeretnék erőltetni, de már nehéz visszafognom magam... Régóta bennem van ez, hogy elmondjam neked, de soha nincs rá alkalom nem tudunk beszélgetni nyugodtan zavartalanul, mindig közbe jön valami hol neked hol nekem... Remélem ezért nem fogsz megharagudni rám és nem szólsz hozzám többé nem örülnék neki hisz csak azt mondtam el amit érzek és az igazat...! Ha kell a szemedbe is elmondom, bár mennyire is nehéz lenne! Lassan be is fejezem későre jár és csak a könnyeim törölgetem itt a monitor előtt semmit nem látok:'(:'(:'(:'(:'(

Ui: Ne gondolkozz kérlek! 

2012-t írunk ismét kezdetét veszi egy új év, ami szerintem még rosszabb lesz, hiszen az égig érő árak az infláció csak egyre jobban nő. Számomra is új eseményeket hoz ez az új esztendő, ugyanis újból suliba fogok járni és, ha minden jól alakul még dolgozni is fogok, igaz ezt sokan nem hiszik el nekem, de így van. Nekem ez még nagyon új lesz, mert még nem dolgoztam na és persze nem utolsó sorba társaságban leszek, ahol nem érzem magam kisebbnek és nincs kisebbségi érzetem, ön magam lehet. Nagyon nehéz volt meghoznom ezt a döntést, ugyanis van hátránya is meg előnye is. Az utóbbi napok számomra nagyon nehéz volt, mert most volt apu nélkül az első karácsony és nehezen viseltem, viselem el, hogy nincs többé hiányzik..:'( Ezt talán senki más nem tudta jobban mint csak Ő akiről már oly sokat írtam bejegyzéseimben, jól esett nagyon, hogy megkeresett és beszélgetünk és éreztem próbálja a lelket tartani bennem és éreztetni, hogy mellettem van..:'( Nem tudom, hogyan is fogom tudni magamba tartani a sírást a szomorúságot mikor fel kerülök Pestre, ugyanis akkor valószínű, hogy nagyon keveset fogunk találkozni és beszélgetni, igaz haza járós leszek, de hát én pénteken jövök és már vasárnap vissza kell mennem, remélem azért tudunk majd beszélgetni és össze ülni néha iszogatni stb..:) Nagyon sok mindent köszönhetek neki és sok mindenre rádöbbentett, ami idáig csak negatívan fogtam fel, mostanra már már sok minden van amit pozitívan gondolok és érzek..:) Idő közben szép lassan, csendben szerelmes lettem belé, amit Ő már évek óta tudod, éreztetni csak most tudtam igazán vele, örültem mikor elmondtam neki, hogy Szeretem és azt válaszolta "Tudom és mosolygott" Hiányozni fog nagyon és amit már írtam is korábban az a biztató mosoly is hiányozni fog és persze a jó ötletei, tanácsai és ön magába Ő úgy, ahogy van..:) Szerdán megyek és minden kiderül már nagyon várom és ideges vagyok..:) Vágyom a szabadságra és egy másik új kezdetre, ami igaz nagyon nehéz lesz megkezdeni, de én bizakodó vagyok optimista..:) Ez eme gondolattal kívánok jó éjszakát!:)

Már mindenki alszik én még mindig fenn vagyok éjfél is elmúlt, nagyon sok minden kattog a fejembe első sorban az, hogy meg kell hoznom egy olyan döntést, ami nem olyan könnyű, még pedig azt, hogy el-e fogadjam azt a helyzetet, hogy fel kerüljek Pestre a rehabilitációs központba, ahol kezeléseket kapnék és persze közben sulis lehetnék, ami igazán nagyon jól jönne, mert akkor lenne ami lekötné minden napjaimat. A héten mindenképpen fel kell menjek Pestre megírni a záró dolgozatot, amire úgy érzem sikerült felkészülnöm két hét alatt... Van előnye is meg hátránya is előnye az, hogy társaságban lennék és nem lennék senkire rá utalva, ha édesanyámmal valami baj történne ne adj isten. A hátránya meg az, hogy ahogyan már korábban is leírtam nehéz innen a faluból kijutni az állomásra 5 km, ugyanis a buszok sajnos nem a vonatokhoz van állítva és persze nem utolsó sorban édesanyám egyedül marad, aki sajnálatosan beteges és nem régen halt meg apu, ami nagyon megrázta az egész családot, feldolgozásához idő kell nagyon sok.:( Örülnék egyrészt, ha Pestre kerülnék mert szabadabbnak érezném magam nem lennének a sarkamban és nem lenne aki azt mondja, tud mit csinálsz, hiányzik a pörgés és a kikapcsolódás na persze a bulizás nem tudom miért, de itthon  nem tudom magam elengedni, elgyengülni, talán azért mert ismernek és sokan nem gondolnák azt, hogy én olyan is tudok lenni, aki megmutassa magát milyen is valójában. Egyetlen egy valaki ismer, hogy milyen is vagyok valójában, ha elgyengülök mikor elengedem magam kicsit bulizok és iszok Ő..:) Igaz amikor látott kicsit másállapotban igen csak meglepődött ő is, de aztán már leültünk beszélgetni és elmeséltem neki, hogy én sem vagyok ám ártatlan bárányka, aki szelíd, nem szólt semmit mosolygott csak..:) Ahogyan már megírtam oly sokszor itthon nem tudtam kibontakozni a nagy közönségnek mivel sajnos nem tudták, hogyan is kezeljenek engem és talán sőt biztos vagyok abban ezért nem tudok itthon úgy bulizni és elengedni magam, de egy valaki tudta, hogyan is kell engem kezelni, mivel én mozgássült vagyok tudta, hogyan kell hozzám szólni és persze tisztelettel beszélni hozzám, nagyon sok mindenre rádöbbentett és ezt nem tudom neki elégszer megköszönni csak azzal, hogy szeretem és csodálom és tudom, hogy rendes ember lelki-ismeretes és nem utolsó sorban minden tiszteletem az ővé, mert tudja hol a határ, ha poénkodik, ha komolyan beszélget és persze a vitákat is tudja jól kezelni..:) Többször előfordult, hogy össze vitáztunk, de aztán mindig megtudtuk beszélni a dolgokat, számomra tanulságosak a beszélgetések köztünk, mindig könnyebb nekem fellélegzem utána erőt meritek magamba és erősnek érzem magam! Lassan elmegyek lefekszem mert már hajnali egy óra is elmúlt és én még mindig fenn vagyok álmatlan éjjeleim vannak a napokba nem tudom miért! Jó éjszakát kívánok!:)

 Tegnap meg volt a mikulás bál, amin részt vettem én is ugyanis szervező voltam jobban mondva kis segéd a házigazdának és persze mindenkinek akik szervezték a bált..:) A műsoron ismét verset mondtam kicsit izgultam pedig hát nagyon jól megtanultam és azt hiszem talán most valahogy jobban ment a hangsúlyozás is , mint eddig. Persze kicsit ideges voltam, mert folyton mindig a bejárati ajtón volt a tekintettem ugyanis vártam Őt, hogy talán jönni fog. Nagy lendülettel sietve mentem a pulthoz, mert hívtak és a szemem tekintette megpillantotta az ajtóban mikor a belépő jegyet vette, leírhatatlanul, elmondani nem tudom mekkora boldogság költözött a szívembe hiszen, ahogyan előző bejegyzésemben írtam nem beszélgetünk, nem láttam régen és bevallom őszintén hiányzott nagyon nekem. Aztán, ahogyan meglátott rögtön köszönt és láttam azt a bizonyos mosolyt, amit nagyon szeretek benne..:) Levette a kabátját és egyből a kezembe adta, hogy tegyem el ahonnan nem lopják el és persze a fényképezőgép táskáját is a kezembe adta, hogy tegyem el. Mi után már lejöttem a színpadról akkor kicsit feloldottabb lettem, mert nem izgultam már. Elkezdődött a bál kicsit később, mint nyolc óra, mert késett a zenészünk, de én már akkor nyugodt voltam és tettem a dolgom, ami épp rám volt bízva közben a szívembe öröm és boldogság volt és persze nyugodt voltam biztonságban éreztem magam, mert ott volt..:) Tudom, hogy titokban figyelt szeme sarkából ne, hogy valaki úgy viselkedjen velem, ahogyan nem illik stb... Persze bevallom én is figyeltem és magamban mosolyogtam rajta, mert még én nem láttam bálban táncolni amióta ismerem, de aranyos volt nagyon édes, örültem, hogy jól érezte magát..:) Én aztán oda kellett üljek az ajtóba szedni a belépőt az egyik lánnyal és oda jött hozzánk beszélgetni próbáltam magam tartani nagyon, hogy ne lássa rajtam amit érzek és az örömöt..:) Ismét szóba került a balesete ami történt vele és mutatott egy pár képet a telefonjában, hogyan is éget meg akkor azon a napon, hát bennem akkora nagy fájdalom keletkezett hirtelen azt hittem elsírom magam előtte, próbáltam elterelni a szót másra, de nem tudtam inkább hagytam had beszéljen róla tudom, hogy könnyebb neki így. Sírás határán voltam már majd nem szorította a szívemet. Aztán felálltam elmentem megkérdeztem tőle el e fogad tőlem egy üveg sört, elfogadta és jól esett neki, aminek örültem, mert azt akit szeretek annak mindent oda adnék..:) Én már nagyon fáradt voltam hajnal felé a lábaim begörcsöltek nagyon és fájtak szóltam az Erzsinek, hogy lassan megyek haza felé így segített felvenni a kabátom és elköszöntem tőle. Az ajtóban egyszer csak valaki a nevemen szólít oda figyeltem és Ő volt kérdezte hova megyek mondtam neki haza, fáradt vagyok és persze pihennem kell, mert úgy volt, hogy Pestre megyek, de aztán nem mentem el ugyanis nagyon fájtak a lábaim. Így aztán mondta megkért, hogy a kabátját és a fényképezős táskáját hozzam előre és a felsőjét, én akkor már tudtam, hogy haza sétálunk együtt, aminek nagyon örültem és bár fáradt voltam tudtam rá figyelni a szavaira amit mond. A nyakamba tettem a fényképezős táskát és el indultunk a szívem vert nagyon és dobogott még hevesebben..:) Sok mindenről beszélgetünk útközben el mondta miért nem beszélgetünk idáig nincs ideje mindig van mit tevékenykednie ennek örülök, mert lefoglalja magát legalább..:) Soha nem fogom elfelejteni ezt a hajnali sétát, jól éreztem magam vele és a faluba még eddig egy pasival sem sétáltam így Ő volt az első ..:) Őszinte leszek szerettem volna odabújni hozzá átölelni és puszit adni neki, de nem akartam azt, amit Ő nem akart volna talán lehet ellökött volna magától és nem engedte volna meg, hogy kibontakozzanak az érzéseim felé, tudja, hogy nagyon szeretem Őt hisz elmondta nekem és érzi..:) Egyben biztos vagyok, aki előttem meri bántani, vagy akármi annak a szemét kikaparom érte, mert sokan nem ismerik milyen is valójában Ő. Igaz vannak dolgok, amiket még én sem nagyon tudok róla, de azt igen tudom, hogy nincs még egy olyan pasi a föld kerekségen.! Örültem nagyon mikor azt mondta, hogy akit "Szeretsz azt mindig minden körülmények közt megvéded és kiállsz mellette" én azt érzem, de lehet az érzésem téves, de nem hiszem, valamilyen szinten fontos vagyok neki ott legbelül a szíve mélyén. Én beérem azzal is, ha láthatom és tudom jól van jól érzi magát és beszélgethetek vele. Nem tagadom vágyok rá és szeretném neki néha bebizonyítani, hogy mit is érzek iránta és éreztetni azt, amit sokszor mondani szoktam neki "Szeretlek" beismerem szeretném megismerni milyen akkor, amikor szeretik és gyengéden hozzá érnek stb..:) Lassan befejezem bejegyzésem írását Jó éjszakát kívánok!:)

 Tegnap Mikulás nap volt, ez volt az első Mikulás apu nélkül, nagyon nehezen viselem a hiányát magamba zárkózom és csak a négy fal közt ülök az utóbbi időszakban. Persze akik egy kicsit ismernek egyből észre vették, hogy szomorkodóm és magamba fordultam a néhány napban természetesen mondanom sem kell, hogy az Anikó volt az aki észre vette, hogy valami nem oké nálam és magamba fordultam, na meg az Erzsi nem utolsó sorban. Tegnap este még a mini presszóba sem volt kedvem felmenni, pedig oda minden este általában fel szoktam sétálni esténként, ahol beszélgetni szoktam és persze néha iszogatni is..:) Próbáltam tegnap és tegnap előtt keresni Őt, de szomorúan vettem tudomásul, hogy nem válaszolt az üzenetemre, amit az egyik közösségi oldalon írtam neki és persze megtaláltam azt a zenét, amit sokszor énekelni szokott mikor jó kedvében van. Hiányoznak a beszélgetések a jó tanácsai és persze az bizonyos biztató mosolya, amit nem lehet elfelejteni...:) Sajnos a napokba nagyon sokat egyedül vagyok, ami kicsit nagyon nehéz próbálom magam feltalálni az internet segítségével, és nem utolsó sorban felkészülni a záró dolgozat megírására, amire most már lassan sor kerül, ugyanis a 3. időpontot kaptam meg és sajnos nem tudok elmenni, mert nincs egy olyan megbízható ember ebben a faluban aki idáig az állomásig a vonathoz kivigyen, csalódottan és szomorúan veszem tudomásul ezeket a száraz kész tényeket, ilyenek az emberek tudom sajnos és elszomorító dolog.:( Nem tagadom sokszor eszembe volt, hogy felhívom és megkérem vigyen ki a vonathoz az állomásra, persze nem ingyen kértem volna tőle, de aztán eszembe jutott mit is mondott nekem a nyáron mikor oda álltam elé és azt mertem megkérdezni tőle, hogy "Nem mehetnék el veled" a válasza "Nem" volt igaz utána már valamilyen szinten megbánta mert lelki-ismeretfurdalása volt neki és elmagyarázta, hogy miért is nem mehettem vele akkor. Ő tudom nem szeretné, hogy a falu pletykáljon rólam és róla, amit mostanra már megértek hiszen azért nem mindegy, hogy összehozzák egy pont olyannal mint én vagyok tudom azért benne van ez a kicsi gondolat és azt is tudom nem örül neki..:( Pénteken mikulás buli lesz itt a faluban, ahova meghívtak a műsorra, hogy verset szavaljak ugyan azt amit a Pálfai Csillag Születiken Sony versét és azt a verset amit Ő tőle kaptam, persze elfogadtam a meghívást örömmel..:) Tegnap volt  Sályon is mikulás buli ahova szívesebben mentem volna, hiszen minden éven meghívnak aminek örülök nagyon, mert tudom ott szeretnek és ismernek jól hisz évekig ott éltem mindennapjaimat köztük. Egy valami vigasztal meg, hogy 10-én szombaton találkozhatok néhány gyerekkel és néhány olyan felnőtt gondozóval akik közel álltak hozzám valamilyen szinten Budapestre jönnek ismét Boccia versenyre, amin persze én magam is részt veszek ugyan úgy, mint azok a gyerekek akik jönnek, nagy öröm számomra mert érzem azt, hogy hiányzok onnan és a volt osztályfőnököm ezt minden versenyen elmondja nekem: "Zselatinkám Te hiányzol nekünk ide nagyon" én csak nézek rá és elsírom magam mert tudja ők is nagyon hiányoznak nekem ott nőttem fel és ott lettem Iskolázott na és persze "Zselatinka" is..;) Ez gondolattal be is fejezem bejegyzésem írását. Szép napot kívánok mindenkinek!:)

 2011.02.19. írtam utoljára bejegyzést, azóta nagyon sok minden történt velem, első sorban kezdeném azzal, hogy március 4-én reggel felébredtem és édesapámat meghalva találtam az ágyban én és a családom, ami nagyon hirtelen történt és értetlenül álltam a dolgok előtt, úgy éreztem mindennek vége van, fájdalmat éreztem és ön magamba zárkóztam nagyon sok időre. Március 12-én meg volt a temetés pont azon a napon mikor a 2. forduló  Pálfai Csillag Születik, ahol természetesen nem vettem részt sajnos.:( Nagyon nehéz időket éltem meg még talán most is nagyon nehéz elviselni, mert minden nap egyre jobban hiányzik apu.:( A 3. forduló Pálfai Csillag Születiken részt vettem, ahol el szavalhattam azt a verset, amit attól az embertől kaptam aki mindig is fontos volt számomra talán még mai napig is: "Garai Gábor: Jó kedvet adj" megtanultam és kiálltam a közönség elé és el szavaltam persze a zsűri tagok nem tudták kitől kaptam a verset, de nem is volt fontos a lényeg, hogy én tudtam és boldog voltam, bár akkor a  gyász fájt nagyon:'( Aztán mikor én következtem a színpadra akkor kezdtem kicsit izgulni bár igaz tétje nem volt, mert sajnos a temetés miatt így ki estem automatikusan, de a két műsor vezető ragaszkodtak hozzá, hogy ezt a verset el mondjam.:) Aztán jött a nagyon várt eredmény hirdetés, ami igen csak izgalmas volt és feszülten vártuk, hogy ki lesz a győztes. Persze én is ott álltam valahol a tömegben az asztalnál és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a nevem szólítják külön díjas lettem és egy nagy szép tortát kaptam a Nagydorogi Cigány Kisebbségi Önkormányzat Elnökétől Csonka Imrétől, persze mondanom sem kell, hogy elsírtam magam ott mindenki előtt hiszen apura gondoltam akkor, hogy ezt már nem láthatta, aztán a szemeimet megtöröltem, azzal a zsepivel amit kaptam az Imrétől és egyből azt az embert kerestem szemmel, akitől a verset kaptam, de sajnos épp akkor nem volt benn a terembe hisz ki ment cigizni...:) Belül éreztem egy szerrel fájdalmat, bánatot és persze boldogságot és örömöt, ami nagyon nehéz volt és borzasztóan fájt.:( Aztán teltek a napok így kezdtem megnyugodni és próbáltam lefoglalni magam, hogy ne figyeljek oda semmire, az utolsó Csillag Születik műsor után össze ültünk a Nagydorogi elnökkel az Imrével és kedves ismerőseivel, akik nagyon aranyosak voltak itt ismertem meg Benkő Anikót akivel a barátságom a mai napig nagyon jól működik. Az Imre meghívót minket az 50. születésnapi bulijára, ahol halász lé volt a menü és sült krumpli rántott hússal, én őszintén meg mondom féltem el menni hisz nem régen temettük el aput és én már bulizni megyek el, de aztán az Erzsi mind végig mellettem állt és meggyőzött mégis csak így el mentünk a Jóska az Erzsi és persze Ő na meg a tesóm aki volt a sofőr na és én, nagyon izgultam és féltem, mert ez volt az első olyan szülinapi buli ahol voltam amióta itthon vagyok sulis éveimről, látszott rajtam a feszültség persze mert féltem, hogy lenéznek, kicsúfolnak tehát kisebbségi érzetem volt. Ahogy oda értünk kedvesen fogadtak minket át adtuk az ajándékot és leültünk az asztalhoz ami szépen meg volt terítve, féltem mert attól tartottam, hogy le eszem magam és ciki lett volna ott mindenki előtt, de aztán az Erzsi segített és tett nekem a tányéromba, aztán ettem a saját magam módján, ahogy tudtam persze a szemem sarkából figyeltem én, hogy ki az aki figyeli a mozdulataimat evés közben szerencsére senki nem figyelt.:) Azt nem tagadom nagyon jól éreztem magam és ittam is alkoholt talán többet is a kelleténél, de nem éreztem a hatását, hogy miért azt nem tudom. Az Erzsinek sajnos délután este felé haza kellett jönnie persze a Jóskát is haza hozta tesóm én is haza jöttem, de aztán mi még vissza mentünk, mert így beszéltük meg Ő vele és ott beszélgetünk sok mindenről meg iszogatunk is rendesen, addigra én már oldottabb voltam és bátrabb, mert tudtam, hogy ott van velem egy olyas valaki aki ismer már és tudja, hogy mi zajlik belül éppen bennem. Hajnali 4 kor értünk haza és még itthon is pálinkát ittunk akkor éreztem a hatást igen csak, mert házi pálinka volt. Ezen a bulin és ezen az éjszakán győztem le saját magamba a kisebbségi érzetem és mostanra már tudom, hogy értékes ember vagyok én is, ki merek mozdulni itthonról és sokkal felszabadultnak érzem magam. Sok pozitívumot éltem meg Ő vele és nagyon sok mindenre rádöbbentet ami idáig csak negatívumok voltak. Az érzéseim vele kapcsolatban nem változtak, a véleményem ugyan az ami idáig volt, bár nem tagadom kicsit voltak dolgok amiket túlzásba vittem "puszik", de aztán tudomásul vettem és nem próbálkoztam soha többé megbeszéltük és többet szóba se hoztuk. Erősnek érzem magam mostanra már és persze készen állok egy új életre, ami hamarosan valóra válik ugyanis Budapestre megyek ismét suliba a marcibányi térre ahol nem rég voltam felvételizni remélem sikerülni fog és szabadon lehetek, élhetek, bulizhatok és a barátaimmal tölthetem minden szabad időmet. Lassan befejezem későre jár az idő!  Jó éjszakát!:)  

Nagyon régen nem írtam már új bejegyzést, tudom nem helyes, de nagyon sok minden össze jött egy szóval valahogy össze csaptak a felhők a fejem felett az elmúlt egy hónap folyamán. És persze gőz erővel készültem az első Pálfai Csillag születik tehetség kutató versenyre, amit a Pálfai Cigány Kisebbségi Önkormányzat rendezett meg, ahol felléptem verset szavaltam, ahol nagy meglepetéssel a számomra tovább jutottam, aminek nagyon örültem bár nem számítottam rá őszintén bevallom, hiszen féltem, hogy majd a zsűrik nem értik a verset, amit választottam Sony egyik versét mondtam el, aminek valóban nagyon sok mondani valója van, ahogy azt a zsűri is mondta. Március 12. én lesz a második forduló, amire igen keményen készülök, mert egy olyan verset választottam, amit még nem hallottam bár mikor felolvasták nekem a hideg kirázott, összerázottam mikor hallgattam. A másik vers, amit választottam Sonyé, mert most a második fordulóban két verset kell mondanom, ami szerintem nem lesz könnyű azt hiszem. Nagyon örülök, hogy van, amivel lekötnöm magam, hogy részt vehetek az ilyen rendezvényeken és segíthetek persze, ami csak lehet vagy, ha tudok, hasznosnak érzem magam és tudom, hogy számít a véleményem, és az ötleteim. És persze nem utolsó sorban arról sem feledkezek meg, hogy lettek új barátaim, itthon, akik mindent meg tesznek annak érdekében, hogy nekem ne legyen még véletlenül se kisebbségi érzetem és, hogy jól érezem magam a társaságukba, ez be is bizonyosodott számomra pont egy hete a csillag születik műsor után, ahol csaptunk egy hatalmas nagy bulit, ahol leírhatatlan, hogy milyen jól éreztem magam, örültem nagyon, hogy velük tölthettem azt az estét, számomra felejthetetlen marad, hiszen még akkor sem éreztem magam olyan jól mint egy hete, mikor Nyíregyházán a kollégiumba fél évkor együtt a barátaimmal ünnepeltük a fél évi vizsga idő szakot piával:) Ja és persze életembe először nevettem ennyit, mint egy hete:)  Felszabadultnak éreztem magam és nem éreztem semmi olyanhoz hasonlót, hogy kisebbségi érzet vagy, hogy kinevetnek, vagy talán kigúnyolnak stb...ugyan olyannak éreztem magam, mint bár ki más, aki egészséges. Másnap beszélgettük az Erzsivel, hogy látta rajtam a felszabadultságot és az ön bizalmat meg, hogy ügyesen feltaláltam magam a vendégek közt és persze az egész rendezvényen. Mondtam neki, hogy igen valóban felszabadult voltam és megtaláltam az ön bizalmamat ahhoz képest, hogy én is izgultam egy kicsit ne, hogy valamit rosszul csináljak. Én úgy érzem sikerült beilleszkednem az itthoni baráti társaságba, ahol nagyon jól érzem magam napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, őszintén meg mondom, hogy soha nem hittem el, hogy képes leszek valaha én itthon is barátokra találni ugyan úgy, mint mikor először Nyíregyházára kerültem közép suliba, nehéz volt ott is barátokra találni főleg igaz barátokra, akikkel még a mai napig folyamatos kapcsolatban vagyok szinte nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk egymással. Jól érzem magam és telnek napjaim, amit nem is bánok hiszen csak a négy fal vesz körül helyesbítek a magány az egyedül lét és a négy fal vett körül.: Hamarosan ismét mennem kell majd a dombóvári rehabilitációs kezelésekre ugyanis az utóbbi hetekbe ismét előjöttek a hát és váll, kéz fájdalmaim amiket már nagyon nehezen viselek, álmatlanok az éjszakáim nap, mint nap a fájdalomtól, de erősnek érzem magam nem szabad zöld utat engedni, mert akkor el lustulok.:) Próbálok alkalmazkodni, beilleszkedni ebbe a világba és tenni a dolgom, ami épp rám van bízva.:)

Tegnap sikeresen előadtuk az ünnepségen a műsort amire egész héten próbáltunk minden nap. Mindenki nagyon ügyesen elmondta a versét és persze a közös énekeket is, örültem, hogy jól sikerült és nem égtünk be csúnyán. Én féltem nagyon, hogy elrontok valamit igaz nem így történt, de azért próbáltam óvatos lenni. Egy valamit nagyon sajnálok, hogy kevesen jöttek el az ünnepségre számomra ez szokatlan volt ugyanis ilyenkor a szeretet, béke van szívünkben. Mint mindig a fellépők között én voltam az első, ahogyan a próbákon, mert én értem oda elsőnek a művelődési házba, ami nagyon szépen fel volt díszítve, hangulatos volt és családias. Örültem neki nagyon, hogy szépen fel volt díszítve minden, hisz nosztalgiázhattam kedvemre, mert mikor sulis voltam mi is ilyen szépen közösen feldíszítettük a torna termet. Aztán egyszer csak felcsillantak a szemeim, mikor megjött Ő igen elegánsan hisz úgy volt felöltözve, ahogy én látni szerettem volna, fekete ing és nyakkendő és hamu szürke öltöny.:) Ez áll jól neki. Mint mindig most is az eszemre hallgattam és nem a szívemre és az érzelmeimre, hisz próbáltam az érzéseimet kordában tartani és nem kimutatni, amit érzek, igaz nagyon nehéz volt. Mikor vége lett a műsornak akkor persze mindenki megkapta a csomagját és elmentek haza én még ott maradtam egy kicsit, beszélgetni és fényképezkedni csináltunk is egy pár képet. Nagyon örültem különösen a közös képeknek, mert ez egy örök emlék marad nekem. Elmondani nem tudom mit éreztem mikor minket fényképeztek le, ahol már mint mikulás volt, ugyanis felvette a mikulás ruhát, ami nagyon tetszett, mert aranyos volt. Ő is csinált egy pár képet az új fényképezőgépjével, amit nem régen vett nagyon örül neki, hisz úgy vigyázz rá, mint a saját két szemére, meg is lepődtem mikor láttam, hogy a tesómnak mondta, hogy fényképezze le, mert nekem azt mondta, hogy senkinek nem adja a kezébe, amit meg is értek. Jól éreztem magam és örültem, hogy ott lehettem, és szerepelhettem és mostanra már úgy érzem nincs mitől féljek ezektől az emberektől, mert sikerült velük megtalálnom azt a hangot, amit ez idáig nem volt. Ezt három embernek köszönhetem az Erzsinek és a Jóskának na meg neki, aki mind végig biztatott és bátorított, hogy ne adjam fel csak úgy és köszönöm neki, sajnos még nem volt alkalmam megköszöni neki, de remélem lesz még rá alkalmam személyesen is megköszöni neki. 

Ma meg volt az utolsó próba a mikulás és karácsonyi ünnepségre, amit holnap fogunk előadni remélem sikerünk lesz. Tegnap és ma egész későig próbáltunk igen csak kavarogtak bennem a gondolatok és az érzelmek első sorban az érzelmek mivel ott volt ő is és figyelt bennünket, ahogyan mondjuk a verset és éneklünk stb... Bevallom őszintén zavarban voltam és még a saját szövegemet sem normálisan olvastam fel, amit rögtön észre is vett, mert oda jött hozzám és mondta, hogy nem jól olvastam egybe hangzott az egész és nem volt jó. Kellett egy kis idő számomra míg magamhoz térek. Ma valahogy nem igazán éreztem magam jól, de azért próbáltam koncentrálni a dolgok iszonyatosan fájt a fejem és persze olyan dolgokon kattogót az agyam, amin még én magam is meglepődtem, hogy mik azok inkább nem írnám le. Odaadtam neki a verses könyvemet, mert már korábban megígértem neki és megkértem, hogy írjon bele valami szépet nekem természetesen nem tiltakozott ellene, aminek én örültem és próbáltam magamba fojtani azt a pici örömöt, amit éreztem legbelül. Figyeltem egyes mozdulatait, amin még én is csodálkoztam hisz nagyon édes aranyos volt.:) Szerintem észre vette, hogy figyelem. Vettem a bátorságot és megkérdeztem tőle, hogy mi ez az illat amit érzek rajta, hisz nagyon ismerős volt, nekem olyan titokzatosnak tűnt és rejtélyesnek azt hiszem sok mindent elárul róla. Látta rajtam, hogy valami nincs rendben velem mivel csendesen ücsörögtem ott a padon és olvastam magamba a szöveget oda is lépet hozzám és mondta, hogy szar kedvem van látja, igen valóban szar kedvem volt mivel előtte felbosszantottak. Azért jól esett, hogy megkérdezte tőlem mi van velem és, hogy vagyok mostanság mondtam neki nem igazán vagyok jól hiszen fáj a vállam és a kezem egyre jobban nap, mint nap. Nagyon nehéz elrejteni egyes érzelmeket, mert ahogyan megírtam neki egyik nap "tiltott gyümölcs, amibe nem szabad beleharapni" amit bevallok őszintén nagyon sajnálok, mert tényleg egy olyan ember akit nem lehet nem szeretni és csodálni ezt most este mikor kijöttünk a próbáról meg is mondtam neki és azt mondta, köszi. Azt hiszem sejt ő valamit vagy tudja, hogy némi érzelem kavarog bennem iránta. Nem tudom elképzelni, hogy mit mondana, ha oda állnák elé és ezt így bevallanám neki biztos vagyok benne, hogy igen csak meglepődött arcot vágna és elküldene melegebb éghajlatra és talán már soha a büdös életbe szóba sem állna velem. Biztos vagyok benne nem engedné meg, hogy kimutassam felé kavargó érzelmeimet ugyanis ezen kattogót az agyam egész próbán és persze a tekintettemmel figyeltem őt. 

 Ahogy megígértem Ági néninek és persze mindenkinek, hogy ügyes leszek és bátor a Ki Mit Tud vetélkedőn, ígéretem be is tartottam hisz első helyezést értem el, bevallom őszintén nem számítottam rá, hogy első leszek. Akik ott voltak csodálkoztak hisz még itthon senki sem hallott verset szavalni. Persze nem volt tökéletes ahogy elszavaltam, mert olyan egybe folyt az egész vers éreztem én is saját magamon. A többi produkciók is nagyon jók voltak és ügyesek. Azt hiszem legjobban a zsűri tagjai voltak meglepődve leginkább, mert nem gondolták volna, hogy én ilyen érthetően és ügyesen megtudtam tanulni ezt a verset, ami már évek óta itt él a szívemben és a fejembe. Bevallom nem igazán akartam el menni erre a vetélkedőre, de elmentem végül, mert nem akartam két olyan ember barátságát elveszíteni, akik nagyon aranyosak és kedvesek velem és akik segítenek, ha muszáj. Nagyon örültem, mikor maga az elnök jött oda hozzám gratulálni igazán jó érzés volt, aztán az elnök helyettes gratulált, aki nagyon örült, hogy első lettem. Természetesen ott volt ő is, megnézte a fellépőket, láttam rajta, hogy meglepődött mikor kimondták a nevem, hogy első lettem na mindegy. Haza értem mindjárt rögtön meg is írtam Ági néninek, aki talán jobban örült mint én, amit meg is értek hiszen neki köszönhetem, hogy "szavalós kislány" lettem. Jól éreztem magam és örültem, hogy ott lehettem. Eszembe jutottak azok az idők, mikor még suliba jártam és Ági néni szavai, aki mindig azt mondta legyek bátor és ne zárkózzak el senki elől, és igaza van, mert valóban sokan nem tudják, hogy ki is vagyok valójában.

Szombaton "ki mit tud" vetélkedő lesz, amire készülők hisz verset mondok. Ez a dolog egy kicsit más lesz a megszokottnál mivel nincs mellettem Ági néni, aki tartsa bennem a lelket és aki tanácsot adjon fellépés előtt, hogy melyik részét a versnek, hogyan mondjam és mire figyeljek oda. Volt elég olyan kiállítás, ahol ezeket a dolgokat megtanuljam és örökre az eszembe vésem, de valahogy ez más, hogy miért, itt nem ismernek azok az emberek akik elé kiállok verset mondani. Csak látnak engem, de sajnos azt kell mondjam nem ismernek nem tudják, hogy milyen értékes ember vagyok, ahogyan Ági néni is mondta. Óriási lehetőség ez most nekem, hogy bizonyíthassak nem vagyok az akinek hisznek vagy gondolnak, de egyben számomra félelem, mert nem tudom, hogyan fogadják illetve fogadnak. Igaz mindig azt mondják azok az emberek, akik egy picit ismernek, hogy ne hallgassak másokra és ne figyeljek oda mit mondanak rólam illetve mit gondolnak. Ezekről a dolgokról nagyon sokat beszélgettem Ági nénivel mikor középiskolába jártam és még a mai napig is itt cseng a fülembe a szavai, mert mindig azt mondta és mondja, hogy értékes ember vagyok és mutassam meg magam ki is vagyok valójába. Talán igaza van Ági néninek. Hiányoznak azok a szép idők és napok, amikor együtt lírázhattunk vers mondó szakkörökön és persze a szerelmi csalódásokat és az örömöket megoszthattam Ági nénivel. Ezek a dolgok valahogy most nagyon hiányoznak, mert sok mindenről tudtunk beszélgetni őszintén és persze, ami nagyon fontos bíztam benne. A napokban nem igazán éreztem jól magam ugyanis megint elkezdett fájni a vállam és a kezem nem tudom meddig fogom így bírni, de sokáig biztos, hogy nem:( Sokan vannak a rehabilitáción sajnos ahova szól a beutalóm így hát ki kell várnom a sorom. Remélem mi hamarabb sorra kerülök. Szombaton tehát ismét színpadra állok Sony versével, ami éveken át a fejembe kattog, mint zakatoló vonat és, amit, ha álmomból fel keltenek már kívülről tudok oda-vissza. Ígéretem betartom Ági néninek, hogy ügyes leszek és szépen elmondom a verset és, hogy beszámolok részletesen az eseményekről, hogy mi is történt vagy mi történik.     

 Ahogy egy kedves volt tanárom mondta olvad a jég, amit idáig senki nem tudott feltörni. Ahogyan azt már korábban írtam, hogy lettek új barátaim, akik szeretnének segíteni nekem, hogy beilleszkedjek az itthoni társadalmi életbe és, hogy mutassam meg önmagam ki is vagyok valójában és mire vagyok képes. Jövő héten szombaton ki mit tud vetélkedőt tartanak a faluban, ahol én is fellépek verset mondok el, talán már van vagy 6-7 éve, hogy nem mondtam verset kiállításokon és különböző rendezvényeken karácsony, vagy mikulás ünnepség. Bevallom őszintén, hogy nagyon félek, mert ez lesz az első olyan alkalom, hogy én itthon mondok verset a színpadon. Igaz először tiltakoztam, mert úgy gondoltam, hogy nem vagyok képes rá, hogy én itthon elő adjak egy verset, de aztán az Erzsi és a Józsi meggyőztek, akikről már írtam és a gyerek korom óta ismert barát, aki jobban ismer az Erzsinél és Józsinál is azt gondolom. Erről az emberről már nagyon sokat írtam egy megértő és segítő kész és egyben kedves, aranyos srác, akire azt hiszem mindig számíthatok mikor szükség van rá. Volt idő mikor azt gondoltam vagyis éreztem, hogy érzek iránta valamit, mert azt be kell valljam, hogy nagyon helyes pasi női szemmel nézve.:) Igaz van egy szikrányi érzés bennem, amit tudom nem szabad táplálni, mert tisztába vagyok a dolgokkal. A héten valahogy nem éreztem jól magam ugyanis megint fájt a hátam két napon át éjszaka még aludni sem tudtam, de mostanra már csillapodtak a fájdalmak a vállamba és a hátamon. Örülök annak, hogy azt szeretnék legyek többet társaságban és ne kelljen itthon ülni mindig. Jól esett nagyon és köszönöm nekik aranyosak mind a hárman különösen az, akiről nem gondoltam volna, hogy velem együtt fog örülni annak, hogy sikerült feltörni a megfagyott jeget.:)

Édes méreg…

Csendben valami lopakodik, 
Settenkedve felém árnyékként közeledik. 
Egyetlen józan percem is magával viszi, 
Testem édes méreggel fertőzi. 
Józanság eltiprója, mézes mámor. 
Csak szíved hallanám, s nem lennél távol! 
Ajkaid had érezzem éhes ajkamon... 
Kívánlak! Had suttogjam a szerelmi-ágyon. 
Vágyam éhes testem minden részét bejárja, 
Mint édes méreg kering testembe zárva. 
Ereim duzzadva nyitnak neki utat, 
Ez a vágy, mely éhesen feléd hajt. 
S józan ész? Ugyan, az elvész a kéjes pillanatban. 
Csak a heves szívverés, kéj s sóhaj keveredik e mámorba! 
S hogy mi a receptje ennek az édes méregnek? 
Pillantás, érintés, csók, szerelmem... TE vagy a receptje! 

 A szeretet

 Nagyon régen nem írtam semmit ez nem helyes tudom, de most újra itt vagyok, hogy el meséljem mi történt velem idáig. Először is kezdeném azzal, hogy szinte egész nyáron majd két hónapig feküdtem a dombóvári rehabilitáción, ahol esélyt láttak arra, hogy műtétre kerüljön sor, ami majd nem meg is történt hisz meg volt az idő pont, de nem mertem vállalni ekkora kockázatot hisz nem biztos, hogy tudtam volna az új kézzel élni. Aztán úgy augusztus végén úgy éreztem, hogy ismét szerelmes vagyok ugyanis Pálházai Csaba megkeresett, hogy szeretne velem találkozni, ami meg is valósult hiszen Dombóváron találkoztunk és beszélgettünk nagyon sokat kettőnkről, és végül igent mondtam neki, ami nem volt egyszerű számomra ennyi év után. Mind össze egy hónapig bírtuk ki, szerintem nem is volt egy hónap én augusztus 19 én fel utaztam hozzá Budapestre, ahol szakítottunk egymással hiszen ő Balassagyarmaton van kollégiumba én meg itt és így sajnos a találkozásokat nem tudtuk volna megoldani, szerintem így jobb mint kettőnknek. Hamarosan ismét mennem kell a dombóvári rehabilitációra, mert nagyon sokat zsibbad a vállam és a kezem ugyanis megint össze van húzódva egy izom, ami mostanra már fájdalmas is időnként. Napjaimat itthon töltöm mint mindig a számítógép előtt beszélgetek a barátaimmal és a tanárokkal, akik régen tanítottak régen, ameddig jó idő volt minden nap este ki jártam a faluba sétálni egy jót, ami néha jól is esett. Sajnos nagyon kevesen ismernek itthon mivel én nem itt jártam suliba, hanem vidéken egy- két ember kivételével akik ismernek mostanra már mivel beszélgetünk mindig mikor van rá lehetőség. Az egyik személyről már korábban írtam sokat, aki egy olyan ember, akiben kellemesen csalódtam, hogy miért majd arra is sor kerül és elmondom annyit elárulhatok, hogy férfi az illető, akit szinte gyerek korom óta ismerek. A másik ember, akit megismertem a faluba úgy közelebbről az egy 3 családos anyuka Nyerges Imrénének hívják Erzsébet, aki a cigány kisebbség elnök helyettese. És még egy ember van, akit megismerhettem közelebbről maga a cigány kisebbség elnöke László József, akit ismertem és szerintem ő is ismert engem csak valahogy nem beszélgettünk egymással. Az Erzsivel nagyon sokat beszélgettem és beszélgetek is vele napi szinten meséltem magamról, hogy valójában én milyen is vagyok. Sokat beszélgettünk sok mindenről, egyik nap délután eljött hozzám az Erzsi, hogy elkérje tőlem a verses könyvemet én szívesen odaadtam neki, hogy olvassa el a verseimet, az Erzsi volt az első ember, aki el olvasta a verseimet ja és még valaki, aki tudta, hogy én verseket írok vagyis írtam régen az az ember akiről fentebb azt írtam, hogy kellemeset csalódtam benne és, hogy gyerek korom óta ismerem. Természetesen tetszettek a verseim az Erzsinek, aminek én örültem is valahogy. Aztán felajánlotta nekem azt, hogy legépeli és befűzi nekem a verseimet örültem neki nagyon, én mondtam neki majd én le gépelem itthon és csak menteni kell és kinyomtatni természetesen meg engedte, hogy én gépeljem le. Így láthatta, hogy hogyan is miképp használom a számítógépet és a billentyűzetet mikor meg mutattam neki meg volt lepődve hisz elképzelni sem tudta, hogy én hogyan is chattelek vagy akár a szöveget, hogy gépelek le. És így közelebb kerültünk egymáshoz az Erzsivel is. A múlt héten csütörtökön eljött hozzám ismét, hogy felkérjen a "ki mit tud" vetélkedőre, ahol verset mondhatok, nagyon meglepődtem és csodálkoztam is a felkérésen és először tiltakoztam is ellene, mert már nagyon régen szavaltam még a kollégiumi éveim alatt a kiállításokon és már nem olyan formába vagyok, mint akkor. Aztán addig addig győzködött az Erzsi is és maga az elnökkel a Józsival jöttek el hozzám, hogy felkérjenek míg igent mondtam, hogy fellépek és részt veszek a falu rendezvényein, amit persze a cigány kisebbség rendez. Most visszatérnék arra az emberre, akinek a nevét nem írtam le és, ha nem muszáj nem is írnám le, hogy miért nem írom le az legyen az én titkom.:) Mikor kiderült, hogy én részt veszek a vetélkedőn és minden rendezvényen, amit ki írtak az év folyamán örült velem együtt és biztatott, hogy igen is próbáljam meg a kisebbség érzetem legyőzni, ami nem olyan gyorsan megy és egyszerű számomra. Én úgy gondolom ismer annyira, hogy tudja azt milyen vagyok. Arra biztatott, hogy igen is álljak ki mindenki elé és mutassam meg, hogy én is tudok valamit és igaza van azt hiszem. Most szombaton tartottak egy jótékonysági Erzsébet és Katalin bált, hova személyesen hívtak meg, aminek nagyon örültem, mert társasságban voltam hiszen mindig itthon vagyok. Természetesen elmentem és jól éreztem magam nagyon, és maradtam is sokáig, pedig azt mondtam nem maradok későig, de aztán mégis maradtam, mert segítettem a belépőt szedni és, amiben csak tudtam nem éreztem magam feleslegesnek. Jó érzés volt olyan emberek közt lenni, akikkel napi szinten beszélgetek és találkozok. Ennyi minden történt velem azóta amióta nem írtam és amióta egy pár bejegyzést töröltem. De most már megígérem, hogy nem törlök egyet sem és minden nap beszámolok, ami velem történik.:)

Itt a tavasz, amit már szerintem mindenki nagyon várt, hiszen ilyenkor olyan szép a táj és lehet gyönyörködni a a természetbe. Mint mindig megint öregebb lettem egy évvel. A napok igen csak össze csaptak a felhők a fejem felett, mert valahogy úgy minden össze jött. Egy hónapja, hogy elküldtem a beutaló papíromat Dombóvára a rehabilitációra, ahol a kezeléseket kapom majd, még mindig nincs válasz sajnos.:( Szeretnék már túl lenni az egészen, mert így is hosszú lesz a 3 hét vagy talán több nem tudom. Ugyan akkor aggódok az miatt, hogy májusba el tudjak menni a sportversenyre amire hívatalos vagyok hiszen megint meghívtak, hogy legyek boocia játékos, amit nagyon nagy örömmel el fogadtam hiszen közel áll hozzám ez a sport ág meg nagyon sok kedves emlékem van róla. Nagyon fáradékony lettem én magam is meglepődtem, mert nem voltam én ilyen régen. De azért nem hagyom el magam erős vagyok én, mert most, hogy itt a jó idő sokat vagyok kint, mozgok, teszek veszek csinálok, amit tudok próbálom feltalálni magam a szürke hétköznapokba. Napjaim telnek sokszor észre sem veszem, hogy már este van. Sokat vagyok egyedül így szokok nosztalgiázni egy kicsit, előveszem a fénykép albumot és nézegetem a képeket és gondolok a sok együtt töltött évekre.

Nagyon sok minden történt velem azóta amióta nem írtam. Egyszerű, ha az elején kezdem. Sajnos egy nagyon szomorú hírt kaptam nem régen, hogy Sipos Mártika az egyik volt iskola társam meghalt január 29-én, nagyon sajnálom hiszen egy élet vidám kislány volt, mindig mosolygot és nem panaszkodott senkinek soha. 19 évet élt. Ritka betegségben szenvedett. Nagyon megrázott a halál hírre sokáig nem tértem magamhoz. Magamról csak annyit, hogy nem régen voltam ismét az orvosnál és ismét kapni fogom az elektromos kezeléseket a kórházba, mert nagyon fájnak az ízületeim megint. Napjaim a négy fal közt telnek ugyanis nagyon nagy hó esett mostanába és most is esik, így csak a négy fal közt tevékenykedek és persze a számítógép előtt ülök, tudom nem egészséges, de nem tudok mit tenni. Szerettem volna el menni a volt iskolámba a farsangra ami 18-án kerül megrendezésre a sályi mozgásjavító iskolába, sajnos szomorú vagyok, mert nem tudok el menni ugyanis nem biztos, hogy addigra elolvad a nagy hó. Bizakodóan reménykedem, hogy talán addigra javulni fog a helyzet és el tudok utazni. Közeledik a Valentin-Nap amit igazán nem várok ugyanis rossz emlékem van róla, eszembe jutnak ilyenkor azok a szavak amiket még Sony vágott a fejemhez sajnos nem szép szavak voltak. Minden évben eszembe jutnak és szomorúnak érzem magam. Talán igaza van Ági néninek akit nagyon tisztelek és becsülök, mert nagyon aranyos egy tanár nő akinek mindent bátran el merek mondani hiszen tiszteletben tartja és diszkréten kezeli a dolgokat. Ági néni mondta, hogy igen kell a múlt, de most már a jövővel és jelennel kellene foglalkoznom, hiszen nagyon sokat gondolok vissza a múltra. Igen igaz, de nincsen olyan dolog az életembe amivel igazán tudnák foglalkozni. Élem a magam módján a minden napi életet és próbálok beilleszkedni a minden napi élet rejtelmeibe.:)

Már nem bánom, hogy eltelnek az ünnepek, mert nagyon unalmasan teltek ezek a napok. Túl vagyunk a nagy zabáláson, amit én személy szerint nem vittem túlzásba hiszen próbálok vigyázzni az alakomra.:) Persze számomra ugyan olyan napok voltak az ünnepeke, mint egy átlagos hétvége, igazán csak akkor fogom majd ünnepnek tekinteni, ha már lesz egy társam és külön családban élek majd, de ez nem mostanába lesz.:( Eszembe jutottak a régi szép napok mikor még diák éveimmet töltöttem az általános iskolában, hogy milyen jó lenne megint gyereknek lenni és rosszalkodni, csintalankodni, mint régen. Na meg az első igaz szerelemről sem lehet megfeletkezni, hiszen mindenki életébe az volt a legszebb mit át élhet a diák évei alatt, persze ezt én is át éltem kisebb nagyobb sikerrel hiszen nekem nem ment olyan könnyen, mint egy átlagos embernél.:( Le írni nem tudom, hogy milyen volt kicsiny kis életem hiszen nagyon sok nehézségeken kellett át mennem, hogy megértsem ki vagyok valójában. Most már másképpen látom a világot, mit régen ezt sajnos sokan nem tudják rólam hiszen nem ismernek, mert soha nem próbálkoztak velem beszélgetni vagy barátságot kötni, mert én  más vagyok talán azért nem közelednek felém. Minden ember másképpen nevelkedett fel nem mindenki van tisztába azzal a gondolattal, hogy milyen mozgásskorlátozottan élni. Mint minden éven ismét itthon a négy fal közt töltöm a szilvesztert hiszen nem mondhatom el magamról, hogy én is megyek bulizni a barátaimmal és majd jövök amikor jövök.:( Ezek a száraz tények vannak és azt kell elfogadnom ami éppen van sajnos.:( 22:09

A mai nap számomra szomorúan telt, hiszen tegnap anyu kórházba került ami megviselt azt hiszem nagyon. Senkihez nem volt kedvem szólni, egész nap csak feküdtem némán az ágyon és a fejembe össze-vissza minden járt. Az igazat bevallva most örülnék egy igazi barátnak aki az ilyen nehéz idöszakban velem van és támogat mindenben. Sajnos ezt nem mondhatom el magamról, hiszen nincsen senki az életembe. Amióta itthon töltöm minden napjaim már lettek volna akik hozzám jártak volna az én világomból, de én mindenkit visszautasítottam. Sokat vagyok egyedül és sokat gondolok azokra akik tudom, hogy szeretnek és tisztelnek engem. Én hiába próbálkoztam nagyon sokszor kibékülni azzal az emberrel akit nagyon sok éven át szerettem úgy, ahogyan van elfogadtam Sonyt, mert tudtam, hogy nem tehet róla, hogy ő ilyen. Elmondani nem tudom hány levelet írtam neki a diák éveink alatt amit Sályban éltünk át együtt, és persze utána is miútán elballagtunk. Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de azt hiszem tetszik nekem valaki, tudom, hogy semmi esélyem nincs nála, hiszen nem ilyen lányok jönnek be neki, mint én. Sajnos van ilyen ez van ezt kell szeretni.:( Én tisztába vagyok azzal a dologgal, hogy egy egészséges srác nem lesz soha az enyém, én ezért is vissza fogom magam, hiszen tártalan az egész igyekezetem felé.:( "Az élet megy tovább a maga útján és ki tudja hol áll meg" Megpróbálok megnyugodni és elfogadni a tényeket amik bizony valósak és néha kegyetlen.

Már nagyon régen nem írtam, ennek egy oka volt még pedig az, hogy a számítógépem megadta magát, hogy miért még pontosan  nem tudom. Nagyon nehéz időszakon mentem keresztül ugyanis gondjaim voltak, hogy mik azok inkább nem sorolnám fel, mert akkor még holnap is írnám talán. Ahogyan írtam korábban, hogy készültem a mikulás ünnepségre Sályba sajnos nem tudtam elutazni, mert akkor jöttek a próblémák. Lassan vége van ennek az évnek is közeledik a szeretet ünnepe, ahol a családok szeretetben, békességben, boldogságban töltik az ünnepeket. Én már megkaptam az ajándékom egy laptopot, amin már ezt a bejegyzést ezen írhatom meg.:) Örültem nagyon mikor megtudtam, hogy laptopot kaptam, de aztán kiderült, hogy nagyon nehezen tudom kezelni, mint a személyi számítógépet ugyanis erre vigyáznom kell, mert nagyon érzékenyek a billentyűzetei, mert én csak toll segítségével tudom használni. A napokban nem tudom, hogy miért, de nagyon furcsa érzések törnek rám, aminek nem tudom, hogy örülnöm kéne vagy pedig szomorúnak na, de a lényeg az, hogy minden éjszaka azzal az emberkével álmodok akiről már korábban sokat meséltem bejegyzéseimben, utolsó beszélgetésünktől a múlt héten vagy hogyan beszéltünk skype-n akkor kaptam meg az ajándákom a laptopot. Én azt gondolom, hogy nem szabad olyanra gondolni amit félre lehet érteni, mert én nem vagyok belé szerelmes csak valamiért álmodok vele, de nem tudom miért, lehet talán azért, mert rendes velem és mindig megkérdez, hogy vagyok vagy mi van velem vagy éppen, hogyan állok a pasikkal stb... Egy szóval figyelmes kis emberke velem szemben.:) Én minden kedves olvasónak és mindenkinek kívánok áldott, békés karácsonyi ünnepeket és nagyon, boldog, síkeres új évet!!!:) 

November van oda kinn nagyon hideg hiszen ismét el jött a tél. Így még nagyobb okom van, hogy a számítógép előtt ücsörögjek magányos napjaimban. Napok óta valahogyan nem találom a helyem, talán azért, mert vészesen közeledik az idö, hogy megyek a volt iskolámba mikulásra ami december első hetében lesz. Igaz egy kicsit félek, mert nem tudom, hogyan fogadnak majd a volt nevelőim, tanáraim. A napokban sokat nosztalgiázom magamban, hiszen nagyon sok olyan emlék él bennem amit nem tudok feledni. Hiányoznak a barátaim nagyon sokat gondolok a régi szép idökre a csintevékenységekre, a hülyeségekre amikkel egymást hülyitetük folyton. Az igazat bevallva nem érzem jól magam már itthon, mert úgy érzem be vagyok zárva egy burokba, ahol csak fulldoklok nap mint nap, nagyon nehéz ezt mondanom, de ez az igazság, hiszen szeretnék egy kicsit felszabadultan élni, mert így csak nem nekem rossz.:( Ez azóta van így mióta én itthon vagyok a suliból.:( Nagyon bizok abban, hogy el tudok menni az ünnepségre Sályra amit már nagyon várok és minden bátorságom össze szedve vonatra ülök és megyek.:) Fel szabadultnak érzem majd magam miután haza jöttem, mert valamennyire ugyanis akkor már nyugodt lelki világom lesz. Remélem minden úgy fog sikerülni, ahogyan én elterveztem magamba.:) Számolom a napokat, az órákat, perceket, másodperceket, hogy a második otthonomba vissza térhesek egy kicsit.:) Ahol szeretben, boldogságban, szomorúságban, éltem oly sokáig.:) 

A napokban eldöntöttem, hogy decemberbe el megyek Sályba a mikulási ünnepségre egy kicsit nosztalgiázni és a régi szép idökra gondolni. Nagyon régen voltam ott akkor mikor először mentem nem egyedül voltam, ha nem a legjobb barátaimmal Angéla, Erzsike és Krisztián akkor mikor voltunk Nyíregyházáról mentünkhiszen még akkor a kollégiumi életet éltük javából. Igaz én akkor voltam Sályban először látogatóban először a ballagás óta. Nagyon el érzékenyültem, hiszen akkor láttam a felnőtteket először miútán eljöttem. Az érzést le írni nem igazán lehet amit pont akkor éreztem mikor át léptem az ajtó köszöbét ezt át kell élni. Beléptem az ajtón rögtön rám tört a sírás mikor láttam, hogy jönnek a volt osztályfönökeim ki az osztályukból oda rohantam hozzájuk és amennyire csak tudtam magamhoz öleltem őket és meg szólalni nem birtam csak sírtam tovább, alig tudtak megnyugtatni, hiszen tudták, hogy örömömben sírtam. Azt hiszem, hogy ismét így járok, mert nagyon hiányoznak azok az emberek, tanárok, gondozók, délutánosok, egyaránt mindenki. Én 2004-ben ballagtam el, de olyan mint, ha tegnap volt volna számomra, hiszen nem nagyon szerettem volna otthagyni azokat akiket szerettem és akik szerettek még akkor, ha nem viselkedtem jól. Nagyon várom már decembert, hogy mehessek látogatóba ismét remélem össze jön és nem lesz kudarc az egész számomra. Én úgy érzem, ha Nyíregyházára el tudtam jutni egyedül akkor Sályra már gyerek játék az egész azt gondolom. Nincsen olyan nap, hogy ne beszélnék valakivel telefonon gondolok én tanárokra, nevelőkre meg hát interneten tartom a kapcsolatot a tanárokkal. Hiányoznak nagyon nekem, hiszen én a gyerek korom nagy részét ott éltem át, itthon nagyon kevés gyerek korom volt, mert nem itthon jártam iskolába. Minden legkisebb emlékem meg amit a ballagáson kaptam tanáraimtól, nevelőimtől kiraktam a szekrényre mindent, így mikor rájuk nézek eszembe jutnak mindig. Ugyan így hiányoznak azok a diák s akikkel együtt voltam oly sok éven át, de mivel ők is elballagtak, mindenki éli kis életét a magam mondján, ahogyan azt szeretnék és tudják. El váltak útjaink örökre.:(

Bizonyára mind annyian tudjuk, hogy bizalom nélkül nincsen kiegyensúlyozott, rendes kapcsolat hiszen, ha nem bizunk egymásba, akkor már baj van. Nos én jó magam is ezt gondolom még pedig azért, mert kb egy hónapja megkeresett egy olyan fiú akit közép iskolai éveim alatt ismertem meg Nyíregyházán. Elsőre mint mindenki normális embernek találtam, de beszélgettem vele vagy kétszer így nem igazán volt alkalmam megismerni jobban iskolai éveim alatt. Aztán nem régen egy hónapja kb felkeresett vagyis felvett msn először még nem tudtam mit akar aztán minden világossá vált számomra mikor mondta, hogy meg szeretne ismerni közelebbről nagyon meglepődtem, hiszen mikor kollisok voltunk nem próbálkozott közeledni felém egyátalán. Nagyon szeretne velem találkozni, de én azt hiszem, hogy nem jó ötlet, mert én nem akarok tőle semmit nem szeretnék ismét csalódni, mint annak idején mikor Sonyba voltam szerelmes és az az igazság, hogy bizni sem tudok már senki annyit csalódtam a szerelemben ja meg arról ne is beszéljek, hogy ez igen csak távkapcsolat lenne, hiszen Ördög Krisztián Pesten él egy kollégiumban én meg itt élek és én nem vagyok híve a távkapcsoltoknak tehát nem.:( Tudom, hogy valamikor el kell kezdem a jövőmet építenem, de nem majd mikor saját magam úrra leszek talán akkor. Szeretnél még szabad lenne, mert, ha már van valaki az életemben akkor már nem leszek szabad én mindig is a szabadságot szerettem és ehez tartom magam, mert amígy szabad vagyok addig én parancsolok saját magamnak és nem más. Nagyon nehéz bizni bárkiben csalódások után én már csak így érzek.:( Tudom, hogy nem helyes és ez a későbbiekben fontos lesz majd. Egyszer majd eljön az én idöm is mikor majd rám talál az igaz boldogság, szerelem.:) 22:41 óra.