Egy mozgássérült lány blogja

A napokban eldöntöttem, hogy decemberbe el megyek Sályba a mikulási ünnepségre egy kicsit nosztalgiázni és a régi szép idökra gondolni. Nagyon régen voltam ott akkor mikor először mentem nem egyedül voltam, ha nem a legjobb barátaimmal Angéla, Erzsike és Krisztián akkor mikor voltunk Nyíregyházáról mentünkhiszen még akkor a kollégiumi életet éltük javából. Igaz én akkor voltam Sályban először látogatóban először a ballagás óta. Nagyon el érzékenyültem, hiszen akkor láttam a felnőtteket először miútán eljöttem. Az érzést le írni nem igazán lehet amit pont akkor éreztem mikor át léptem az ajtó köszöbét ezt át kell élni. Beléptem az ajtón rögtön rám tört a sírás mikor láttam, hogy jönnek a volt osztályfönökeim ki az osztályukból oda rohantam hozzájuk és amennyire csak tudtam magamhoz öleltem őket és meg szólalni nem birtam csak sírtam tovább, alig tudtak megnyugtatni, hiszen tudták, hogy örömömben sírtam. Azt hiszem, hogy ismét így járok, mert nagyon hiányoznak azok az emberek, tanárok, gondozók, délutánosok, egyaránt mindenki. Én 2004-ben ballagtam el, de olyan mint, ha tegnap volt volna számomra, hiszen nem nagyon szerettem volna otthagyni azokat akiket szerettem és akik szerettek még akkor, ha nem viselkedtem jól. Nagyon várom már decembert, hogy mehessek látogatóba ismét remélem össze jön és nem lesz kudarc az egész számomra. Én úgy érzem, ha Nyíregyházára el tudtam jutni egyedül akkor Sályra már gyerek játék az egész azt gondolom. Nincsen olyan nap, hogy ne beszélnék valakivel telefonon gondolok én tanárokra, nevelőkre meg hát interneten tartom a kapcsolatot a tanárokkal. Hiányoznak nagyon nekem, hiszen én a gyerek korom nagy részét ott éltem át, itthon nagyon kevés gyerek korom volt, mert nem itthon jártam iskolába. Minden legkisebb emlékem meg amit a ballagáson kaptam tanáraimtól, nevelőimtől kiraktam a szekrényre mindent, így mikor rájuk nézek eszembe jutnak mindig. Ugyan így hiányoznak azok a diák s akikkel együtt voltam oly sok éven át, de mivel ők is elballagtak, mindenki éli kis életét a magam mondján, ahogyan azt szeretnék és tudják. El váltak útjaink örökre.:(