Egy mozgássérült lány blogja

Már nem bánom, hogy eltelnek az ünnepek, mert nagyon unalmasan teltek ezek a napok. Túl vagyunk a nagy zabáláson, amit én személy szerint nem vittem túlzásba hiszen próbálok vigyázzni az alakomra.:) Persze számomra ugyan olyan napok voltak az ünnepeke, mint egy átlagos hétvége, igazán csak akkor fogom majd ünnepnek tekinteni, ha már lesz egy társam és külön családban élek majd, de ez nem mostanába lesz.:( Eszembe jutottak a régi szép napok mikor még diák éveimmet töltöttem az általános iskolában, hogy milyen jó lenne megint gyereknek lenni és rosszalkodni, csintalankodni, mint régen. Na meg az első igaz szerelemről sem lehet megfeletkezni, hiszen mindenki életébe az volt a legszebb mit át élhet a diák évei alatt, persze ezt én is át éltem kisebb nagyobb sikerrel hiszen nekem nem ment olyan könnyen, mint egy átlagos embernél.:( Le írni nem tudom, hogy milyen volt kicsiny kis életem hiszen nagyon sok nehézségeken kellett át mennem, hogy megértsem ki vagyok valójában. Most már másképpen látom a világot, mit régen ezt sajnos sokan nem tudják rólam hiszen nem ismernek, mert soha nem próbálkoztak velem beszélgetni vagy barátságot kötni, mert én  más vagyok talán azért nem közelednek felém. Minden ember másképpen nevelkedett fel nem mindenki van tisztába azzal a gondolattal, hogy milyen mozgásskorlátozottan élni. Mint minden éven ismét itthon a négy fal közt töltöm a szilvesztert hiszen nem mondhatom el magamról, hogy én is megyek bulizni a barátaimmal és majd jövök amikor jövök.:( Ezek a száraz tények vannak és azt kell elfogadnom ami éppen van sajnos.:( 22:09