Egy mozgássérült lány blogja

 Nagyon régen nem írtam semmit ez nem helyes tudom, de most újra itt vagyok, hogy el meséljem mi történt velem idáig. Először is kezdeném azzal, hogy szinte egész nyáron majd két hónapig feküdtem a dombóvári rehabilitáción, ahol esélyt láttak arra, hogy műtétre kerüljön sor, ami majd nem meg is történt hisz meg volt az idő pont, de nem mertem vállalni ekkora kockázatot hisz nem biztos, hogy tudtam volna az új kézzel élni. Aztán úgy augusztus végén úgy éreztem, hogy ismét szerelmes vagyok ugyanis Pálházai Csaba megkeresett, hogy szeretne velem találkozni, ami meg is valósult hiszen Dombóváron találkoztunk és beszélgettünk nagyon sokat kettőnkről, és végül igent mondtam neki, ami nem volt egyszerű számomra ennyi év után. Mind össze egy hónapig bírtuk ki, szerintem nem is volt egy hónap én augusztus 19 én fel utaztam hozzá Budapestre, ahol szakítottunk egymással hiszen ő Balassagyarmaton van kollégiumba én meg itt és így sajnos a találkozásokat nem tudtuk volna megoldani, szerintem így jobb mint kettőnknek. Hamarosan ismét mennem kell a dombóvári rehabilitációra, mert nagyon sokat zsibbad a vállam és a kezem ugyanis megint össze van húzódva egy izom, ami mostanra már fájdalmas is időnként. Napjaimat itthon töltöm mint mindig a számítógép előtt beszélgetek a barátaimmal és a tanárokkal, akik régen tanítottak régen, ameddig jó idő volt minden nap este ki jártam a faluba sétálni egy jót, ami néha jól is esett. Sajnos nagyon kevesen ismernek itthon mivel én nem itt jártam suliba, hanem vidéken egy- két ember kivételével akik ismernek mostanra már mivel beszélgetünk mindig mikor van rá lehetőség. Az egyik személyről már korábban írtam sokat, aki egy olyan ember, akiben kellemesen csalódtam, hogy miért majd arra is sor kerül és elmondom annyit elárulhatok, hogy férfi az illető, akit szinte gyerek korom óta ismerek. A másik ember, akit megismertem a faluba úgy közelebbről az egy 3 családos anyuka Nyerges Imrénének hívják Erzsébet, aki a cigány kisebbség elnök helyettese. És még egy ember van, akit megismerhettem közelebbről maga a cigány kisebbség elnöke László József, akit ismertem és szerintem ő is ismert engem csak valahogy nem beszélgettünk egymással. Az Erzsivel nagyon sokat beszélgettem és beszélgetek is vele napi szinten meséltem magamról, hogy valójában én milyen is vagyok. Sokat beszélgettünk sok mindenről, egyik nap délután eljött hozzám az Erzsi, hogy elkérje tőlem a verses könyvemet én szívesen odaadtam neki, hogy olvassa el a verseimet, az Erzsi volt az első ember, aki el olvasta a verseimet ja és még valaki, aki tudta, hogy én verseket írok vagyis írtam régen az az ember akiről fentebb azt írtam, hogy kellemeset csalódtam benne és, hogy gyerek korom óta ismerem. Természetesen tetszettek a verseim az Erzsinek, aminek én örültem is valahogy. Aztán felajánlotta nekem azt, hogy legépeli és befűzi nekem a verseimet örültem neki nagyon, én mondtam neki majd én le gépelem itthon és csak menteni kell és kinyomtatni természetesen meg engedte, hogy én gépeljem le. Így láthatta, hogy hogyan is miképp használom a számítógépet és a billentyűzetet mikor meg mutattam neki meg volt lepődve hisz elképzelni sem tudta, hogy én hogyan is chattelek vagy akár a szöveget, hogy gépelek le. És így közelebb kerültünk egymáshoz az Erzsivel is. A múlt héten csütörtökön eljött hozzám ismét, hogy felkérjen a "ki mit tud" vetélkedőre, ahol verset mondhatok, nagyon meglepődtem és csodálkoztam is a felkérésen és először tiltakoztam is ellene, mert már nagyon régen szavaltam még a kollégiumi éveim alatt a kiállításokon és már nem olyan formába vagyok, mint akkor. Aztán addig addig győzködött az Erzsi is és maga az elnökkel a Józsival jöttek el hozzám, hogy felkérjenek míg igent mondtam, hogy fellépek és részt veszek a falu rendezvényein, amit persze a cigány kisebbség rendez. Most visszatérnék arra az emberre, akinek a nevét nem írtam le és, ha nem muszáj nem is írnám le, hogy miért nem írom le az legyen az én titkom.:) Mikor kiderült, hogy én részt veszek a vetélkedőn és minden rendezvényen, amit ki írtak az év folyamán örült velem együtt és biztatott, hogy igen is próbáljam meg a kisebbség érzetem legyőzni, ami nem olyan gyorsan megy és egyszerű számomra. Én úgy gondolom ismer annyira, hogy tudja azt milyen vagyok. Arra biztatott, hogy igen is álljak ki mindenki elé és mutassam meg, hogy én is tudok valamit és igaza van azt hiszem. Most szombaton tartottak egy jótékonysági Erzsébet és Katalin bált, hova személyesen hívtak meg, aminek nagyon örültem, mert társasságban voltam hiszen mindig itthon vagyok. Természetesen elmentem és jól éreztem magam nagyon, és maradtam is sokáig, pedig azt mondtam nem maradok későig, de aztán mégis maradtam, mert segítettem a belépőt szedni és, amiben csak tudtam nem éreztem magam feleslegesnek. Jó érzés volt olyan emberek közt lenni, akikkel napi szinten beszélgetek és találkozok. Ennyi minden történt velem azóta amióta nem írtam és amióta egy pár bejegyzést töröltem. De most már megígérem, hogy nem törlök egyet sem és minden nap beszámolok, ami velem történik.:)