Egy mozgássérült lány blogja

Nagyon régen nem írtam már új bejegyzést, tudom nem helyes, de nagyon sok minden össze jött egy szóval valahogy össze csaptak a felhők a fejem felett az elmúlt egy hónap folyamán. És persze gőz erővel készültem az első Pálfai Csillag születik tehetség kutató versenyre, amit a Pálfai Cigány Kisebbségi Önkormányzat rendezett meg, ahol felléptem verset szavaltam, ahol nagy meglepetéssel a számomra tovább jutottam, aminek nagyon örültem bár nem számítottam rá őszintén bevallom, hiszen féltem, hogy majd a zsűrik nem értik a verset, amit választottam Sony egyik versét mondtam el, aminek valóban nagyon sok mondani valója van, ahogy azt a zsűri is mondta. Március 12. én lesz a második forduló, amire igen keményen készülök, mert egy olyan verset választottam, amit még nem hallottam bár mikor felolvasták nekem a hideg kirázott, összerázottam mikor hallgattam. A másik vers, amit választottam Sonyé, mert most a második fordulóban két verset kell mondanom, ami szerintem nem lesz könnyű azt hiszem. Nagyon örülök, hogy van, amivel lekötnöm magam, hogy részt vehetek az ilyen rendezvényeken és segíthetek persze, ami csak lehet vagy, ha tudok, hasznosnak érzem magam és tudom, hogy számít a véleményem, és az ötleteim. És persze nem utolsó sorban arról sem feledkezek meg, hogy lettek új barátaim, itthon, akik mindent meg tesznek annak érdekében, hogy nekem ne legyen még véletlenül se kisebbségi érzetem és, hogy jól érezem magam a társaságukba, ez be is bizonyosodott számomra pont egy hete a csillag születik műsor után, ahol csaptunk egy hatalmas nagy bulit, ahol leírhatatlan, hogy milyen jól éreztem magam, örültem nagyon, hogy velük tölthettem azt az estét, számomra felejthetetlen marad, hiszen még akkor sem éreztem magam olyan jól mint egy hete, mikor Nyíregyházán a kollégiumba fél évkor együtt a barátaimmal ünnepeltük a fél évi vizsga idő szakot piával:) Ja és persze életembe először nevettem ennyit, mint egy hete:)  Felszabadultnak éreztem magam és nem éreztem semmi olyanhoz hasonlót, hogy kisebbségi érzet vagy, hogy kinevetnek, vagy talán kigúnyolnak stb...ugyan olyannak éreztem magam, mint bár ki más, aki egészséges. Másnap beszélgettük az Erzsivel, hogy látta rajtam a felszabadultságot és az ön bizalmat meg, hogy ügyesen feltaláltam magam a vendégek közt és persze az egész rendezvényen. Mondtam neki, hogy igen valóban felszabadult voltam és megtaláltam az ön bizalmamat ahhoz képest, hogy én is izgultam egy kicsit ne, hogy valamit rosszul csináljak. Én úgy érzem sikerült beilleszkednem az itthoni baráti társaságba, ahol nagyon jól érzem magam napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, őszintén meg mondom, hogy soha nem hittem el, hogy képes leszek valaha én itthon is barátokra találni ugyan úgy, mint mikor először Nyíregyházára kerültem közép suliba, nehéz volt ott is barátokra találni főleg igaz barátokra, akikkel még a mai napig folyamatos kapcsolatban vagyok szinte nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk egymással. Jól érzem magam és telnek napjaim, amit nem is bánok hiszen csak a négy fal vesz körül helyesbítek a magány az egyedül lét és a négy fal vett körül.: Hamarosan ismét mennem kell majd a dombóvári rehabilitációs kezelésekre ugyanis az utóbbi hetekbe ismét előjöttek a hát és váll, kéz fájdalmaim amiket már nagyon nehezen viselek, álmatlanok az éjszakáim nap, mint nap a fájdalomtól, de erősnek érzem magam nem szabad zöld utat engedni, mert akkor el lustulok.:) Próbálok alkalmazkodni, beilleszkedni ebbe a világba és tenni a dolgom, ami épp rám van bízva.:)