2011.02.19. írtam utoljára bejegyzést, azóta nagyon sok minden történt velem, első sorban kezdeném azzal, hogy március 4-én reggel felébredtem és édesapámat meghalva találtam az ágyban én és a családom, ami nagyon hirtelen történt és értetlenül álltam a dolgok előtt, úgy éreztem mindennek vége van, fájdalmat éreztem és ön magamba zárkóztam nagyon sok időre. Március 12-én meg volt a temetés pont azon a napon mikor a 2. forduló Pálfai Csillag Születik, ahol természetesen nem vettem részt sajnos.:( Nagyon nehéz időket éltem meg még talán most is nagyon nehéz elviselni, mert minden nap egyre jobban hiányzik apu.:( A 3. forduló Pálfai Csillag Születiken részt vettem, ahol el szavalhattam azt a verset, amit attól az embertől kaptam aki mindig is fontos volt számomra talán még mai napig is: "Garai Gábor: Jó kedvet adj" megtanultam és kiálltam a közönség elé és el szavaltam persze a zsűri tagok nem tudták kitől kaptam a verset, de nem is volt fontos a lényeg, hogy én tudtam és boldog voltam, bár akkor a gyász fájt nagyon:'( Aztán mikor én következtem a színpadra akkor kezdtem kicsit izgulni bár igaz tétje nem volt, mert sajnos a temetés miatt így ki estem automatikusan, de a két műsor vezető ragaszkodtak hozzá, hogy ezt a verset el mondjam.:) Aztán jött a nagyon várt eredmény hirdetés, ami igen csak izgalmas volt és feszülten vártuk, hogy ki lesz a győztes. Persze én is ott álltam valahol a tömegben az asztalnál és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a nevem szólítják külön díjas lettem és egy nagy szép tortát kaptam a Nagydorogi Cigány Kisebbségi Önkormányzat Elnökétől Csonka Imrétől, persze mondanom sem kell, hogy elsírtam magam ott mindenki előtt hiszen apura gondoltam akkor, hogy ezt már nem láthatta, aztán a szemeimet megtöröltem, azzal a zsepivel amit kaptam az Imrétől és egyből azt az embert kerestem szemmel, akitől a verset kaptam, de sajnos épp akkor nem volt benn a terembe hisz ki ment cigizni...:) Belül éreztem egy szerrel fájdalmat, bánatot és persze boldogságot és örömöt, ami nagyon nehéz volt és borzasztóan fájt.:( Aztán teltek a napok így kezdtem megnyugodni és próbáltam lefoglalni magam, hogy ne figyeljek oda semmire, az utolsó Csillag Születik műsor után össze ültünk a Nagydorogi elnökkel az Imrével és kedves ismerőseivel, akik nagyon aranyosak voltak itt ismertem meg Benkő Anikót akivel a barátságom a mai napig nagyon jól működik. Az Imre meghívót minket az 50. születésnapi bulijára, ahol halász lé volt a menü és sült krumpli rántott hússal, én őszintén meg mondom féltem el menni hisz nem régen temettük el aput és én már bulizni megyek el, de aztán az Erzsi mind végig mellettem állt és meggyőzött mégis csak így el mentünk a Jóska az Erzsi és persze Ő na meg a tesóm aki volt a sofőr na és én, nagyon izgultam és féltem, mert ez volt az első olyan szülinapi buli ahol voltam amióta itthon vagyok sulis éveimről, látszott rajtam a feszültség persze mert féltem, hogy lenéznek, kicsúfolnak tehát kisebbségi érzetem volt. Ahogy oda értünk kedvesen fogadtak minket át adtuk az ajándékot és leültünk az asztalhoz ami szépen meg volt terítve, féltem mert attól tartottam, hogy le eszem magam és ciki lett volna ott mindenki előtt, de aztán az Erzsi segített és tett nekem a tányéromba, aztán ettem a saját magam módján, ahogy tudtam persze a szemem sarkából figyeltem én, hogy ki az aki figyeli a mozdulataimat evés közben szerencsére senki nem figyelt.:) Azt nem tagadom nagyon jól éreztem magam és ittam is alkoholt talán többet is a kelleténél, de nem éreztem a hatását, hogy miért azt nem tudom. Az Erzsinek sajnos délután este felé haza kellett jönnie persze a Jóskát is haza hozta tesóm én is haza jöttem, de aztán mi még vissza mentünk, mert így beszéltük meg Ő vele és ott beszélgetünk sok mindenről meg iszogatunk is rendesen, addigra én már oldottabb voltam és bátrabb, mert tudtam, hogy ott van velem egy olyas valaki aki ismer már és tudja, hogy mi zajlik belül éppen bennem. Hajnali 4 kor értünk haza és még itthon is pálinkát ittunk akkor éreztem a hatást igen csak, mert házi pálinka volt. Ezen a bulin és ezen az éjszakán győztem le saját magamba a kisebbségi érzetem és mostanra már tudom, hogy értékes ember vagyok én is, ki merek mozdulni itthonról és sokkal felszabadultnak érzem magam. Sok pozitívumot éltem meg Ő vele és nagyon sok mindenre rádöbbentet ami idáig csak negatívumok voltak. Az érzéseim vele kapcsolatban nem változtak, a véleményem ugyan az ami idáig volt, bár nem tagadom kicsit voltak dolgok amiket túlzásba vittem "puszik", de aztán tudomásul vettem és nem próbálkoztam soha többé megbeszéltük és többet szóba se hoztuk. Erősnek érzem magam mostanra már és persze készen állok egy új életre, ami hamarosan valóra válik ugyanis Budapestre megyek ismét suliba a marcibányi térre ahol nem rég voltam felvételizni remélem sikerülni fog és szabadon lehetek, élhetek, bulizhatok és a barátaimmal tölthetem minden szabad időmet. Lassan befejezem későre jár az idő! Jó éjszakát!:)
