Egy mozgássérült lány blogja

 Tegnap Mikulás nap volt, ez volt az első Mikulás apu nélkül, nagyon nehezen viselem a hiányát magamba zárkózom és csak a négy fal közt ülök az utóbbi időszakban. Persze akik egy kicsit ismernek egyből észre vették, hogy szomorkodóm és magamba fordultam a néhány napban természetesen mondanom sem kell, hogy az Anikó volt az aki észre vette, hogy valami nem oké nálam és magamba fordultam, na meg az Erzsi nem utolsó sorban. Tegnap este még a mini presszóba sem volt kedvem felmenni, pedig oda minden este általában fel szoktam sétálni esténként, ahol beszélgetni szoktam és persze néha iszogatni is..:) Próbáltam tegnap és tegnap előtt keresni Őt, de szomorúan vettem tudomásul, hogy nem válaszolt az üzenetemre, amit az egyik közösségi oldalon írtam neki és persze megtaláltam azt a zenét, amit sokszor énekelni szokott mikor jó kedvében van. Hiányoznak a beszélgetések a jó tanácsai és persze az bizonyos biztató mosolya, amit nem lehet elfelejteni...:) Sajnos a napokba nagyon sokat egyedül vagyok, ami kicsit nagyon nehéz próbálom magam feltalálni az internet segítségével, és nem utolsó sorban felkészülni a záró dolgozat megírására, amire most már lassan sor kerül, ugyanis a 3. időpontot kaptam meg és sajnos nem tudok elmenni, mert nincs egy olyan megbízható ember ebben a faluban aki idáig az állomásig a vonathoz kivigyen, csalódottan és szomorúan veszem tudomásul ezeket a száraz kész tényeket, ilyenek az emberek tudom sajnos és elszomorító dolog.:( Nem tagadom sokszor eszembe volt, hogy felhívom és megkérem vigyen ki a vonathoz az állomásra, persze nem ingyen kértem volna tőle, de aztán eszembe jutott mit is mondott nekem a nyáron mikor oda álltam elé és azt mertem megkérdezni tőle, hogy "Nem mehetnék el veled" a válasza "Nem" volt igaz utána már valamilyen szinten megbánta mert lelki-ismeretfurdalása volt neki és elmagyarázta, hogy miért is nem mehettem vele akkor. Ő tudom nem szeretné, hogy a falu pletykáljon rólam és róla, amit mostanra már megértek hiszen azért nem mindegy, hogy összehozzák egy pont olyannal mint én vagyok tudom azért benne van ez a kicsi gondolat és azt is tudom nem örül neki..:( Pénteken mikulás buli lesz itt a faluban, ahova meghívtak a műsorra, hogy verset szavaljak ugyan azt amit a Pálfai Csillag Születiken Sony versét és azt a verset amit Ő tőle kaptam, persze elfogadtam a meghívást örömmel..:) Tegnap volt  Sályon is mikulás buli ahova szívesebben mentem volna, hiszen minden éven meghívnak aminek örülök nagyon, mert tudom ott szeretnek és ismernek jól hisz évekig ott éltem mindennapjaimat köztük. Egy valami vigasztal meg, hogy 10-én szombaton találkozhatok néhány gyerekkel és néhány olyan felnőtt gondozóval akik közel álltak hozzám valamilyen szinten Budapestre jönnek ismét Boccia versenyre, amin persze én magam is részt veszek ugyan úgy, mint azok a gyerekek akik jönnek, nagy öröm számomra mert érzem azt, hogy hiányzok onnan és a volt osztályfőnököm ezt minden versenyen elmondja nekem: "Zselatinkám Te hiányzol nekünk ide nagyon" én csak nézek rá és elsírom magam mert tudja ők is nagyon hiányoznak nekem ott nőttem fel és ott lettem Iskolázott na és persze "Zselatinka" is..;) Ez gondolattal be is fejezem bejegyzésem írását. Szép napot kívánok mindenkinek!:)