Egy mozgássérült lány blogja

 Tegnap meg volt a mikulás bál, amin részt vettem én is ugyanis szervező voltam jobban mondva kis segéd a házigazdának és persze mindenkinek akik szervezték a bált..:) A műsoron ismét verset mondtam kicsit izgultam pedig hát nagyon jól megtanultam és azt hiszem talán most valahogy jobban ment a hangsúlyozás is , mint eddig. Persze kicsit ideges voltam, mert folyton mindig a bejárati ajtón volt a tekintettem ugyanis vártam Őt, hogy talán jönni fog. Nagy lendülettel sietve mentem a pulthoz, mert hívtak és a szemem tekintette megpillantotta az ajtóban mikor a belépő jegyet vette, leírhatatlanul, elmondani nem tudom mekkora boldogság költözött a szívembe hiszen, ahogyan előző bejegyzésemben írtam nem beszélgetünk, nem láttam régen és bevallom őszintén hiányzott nagyon nekem. Aztán, ahogyan meglátott rögtön köszönt és láttam azt a bizonyos mosolyt, amit nagyon szeretek benne..:) Levette a kabátját és egyből a kezembe adta, hogy tegyem el ahonnan nem lopják el és persze a fényképezőgép táskáját is a kezembe adta, hogy tegyem el. Mi után már lejöttem a színpadról akkor kicsit feloldottabb lettem, mert nem izgultam már. Elkezdődött a bál kicsit később, mint nyolc óra, mert késett a zenészünk, de én már akkor nyugodt voltam és tettem a dolgom, ami épp rám volt bízva közben a szívembe öröm és boldogság volt és persze nyugodt voltam biztonságban éreztem magam, mert ott volt..:) Tudom, hogy titokban figyelt szeme sarkából ne, hogy valaki úgy viselkedjen velem, ahogyan nem illik stb... Persze bevallom én is figyeltem és magamban mosolyogtam rajta, mert még én nem láttam bálban táncolni amióta ismerem, de aranyos volt nagyon édes, örültem, hogy jól érezte magát..:) Én aztán oda kellett üljek az ajtóba szedni a belépőt az egyik lánnyal és oda jött hozzánk beszélgetni próbáltam magam tartani nagyon, hogy ne lássa rajtam amit érzek és az örömöt..:) Ismét szóba került a balesete ami történt vele és mutatott egy pár képet a telefonjában, hogyan is éget meg akkor azon a napon, hát bennem akkora nagy fájdalom keletkezett hirtelen azt hittem elsírom magam előtte, próbáltam elterelni a szót másra, de nem tudtam inkább hagytam had beszéljen róla tudom, hogy könnyebb neki így. Sírás határán voltam már majd nem szorította a szívemet. Aztán felálltam elmentem megkérdeztem tőle el e fogad tőlem egy üveg sört, elfogadta és jól esett neki, aminek örültem, mert azt akit szeretek annak mindent oda adnék..:) Én már nagyon fáradt voltam hajnal felé a lábaim begörcsöltek nagyon és fájtak szóltam az Erzsinek, hogy lassan megyek haza felé így segített felvenni a kabátom és elköszöntem tőle. Az ajtóban egyszer csak valaki a nevemen szólít oda figyeltem és Ő volt kérdezte hova megyek mondtam neki haza, fáradt vagyok és persze pihennem kell, mert úgy volt, hogy Pestre megyek, de aztán nem mentem el ugyanis nagyon fájtak a lábaim. Így aztán mondta megkért, hogy a kabátját és a fényképezős táskáját hozzam előre és a felsőjét, én akkor már tudtam, hogy haza sétálunk együtt, aminek nagyon örültem és bár fáradt voltam tudtam rá figyelni a szavaira amit mond. A nyakamba tettem a fényképezős táskát és el indultunk a szívem vert nagyon és dobogott még hevesebben..:) Sok mindenről beszélgetünk útközben el mondta miért nem beszélgetünk idáig nincs ideje mindig van mit tevékenykednie ennek örülök, mert lefoglalja magát legalább..:) Soha nem fogom elfelejteni ezt a hajnali sétát, jól éreztem magam vele és a faluba még eddig egy pasival sem sétáltam így Ő volt az első ..:) Őszinte leszek szerettem volna odabújni hozzá átölelni és puszit adni neki, de nem akartam azt, amit Ő nem akart volna talán lehet ellökött volna magától és nem engedte volna meg, hogy kibontakozzanak az érzéseim felé, tudja, hogy nagyon szeretem Őt hisz elmondta nekem és érzi..:) Egyben biztos vagyok, aki előttem meri bántani, vagy akármi annak a szemét kikaparom érte, mert sokan nem ismerik milyen is valójában Ő. Igaz vannak dolgok, amiket még én sem nagyon tudok róla, de azt igen tudom, hogy nincs még egy olyan pasi a föld kerekségen.! Örültem nagyon mikor azt mondta, hogy akit "Szeretsz azt mindig minden körülmények közt megvéded és kiállsz mellette" én azt érzem, de lehet az érzésem téves, de nem hiszem, valamilyen szinten fontos vagyok neki ott legbelül a szíve mélyén. Én beérem azzal is, ha láthatom és tudom jól van jól érzi magát és beszélgethetek vele. Nem tagadom vágyok rá és szeretném neki néha bebizonyítani, hogy mit is érzek iránta és éreztetni azt, amit sokszor mondani szoktam neki "Szeretlek" beismerem szeretném megismerni milyen akkor, amikor szeretik és gyengéden hozzá érnek stb..:) Lassan befejezem bejegyzésem írását Jó éjszakát kívánok!:)