Nagyon sok minden történt velem az elmúlt egy hónapban, úgy éreztem összecsaptak a felhők a fejem felett, kezdeném azzal, hogy majd nem kis híján összekaptam vele, aki nekem nagyon fontos, aki talán a legfontosabb az életembe, persze mondanom sem kell az én hibámból, ugyanis, ha befogtam volna a számat, akkor nem lett volna semmi gond és nem éreztem volna magam szarul, ahogyan is éreztem, mert három napig éjjel-nappal csak sírtam mikor csendes magányomban találtam magam. Aztán végül sikerült megbeszélnünk a dolgokat, félre értéseket, aminek nagyon örültem bevallom, mert padlón voltam nagyon nem bírtam volna elviselni, hogy többé nem beszélünk csak köszönünk és elmegyünk egymás mellett ez talán még rosszabb lett volna, mint, ha fogházba zártak volna életem végig. Aztán kis idő múlva felhívtam telefonon, amit már nagyon bánok hisz rossz ötlet volt, születésnapomkor, szerettem volna beszélgetni, egy pár sör mellett, semmi rossz hátsó szándékom nem volt Ő meglepődötten mondta nekem, hogy hát nem azt beszéltük meg, hogy együtt nem mutatkozunk sehol sem a faluba, azért, hogy ne beszéljenek rólunk stb... persze szóhoz jutni nem igen tudtam csak annyit tudtam kinyögni, hogy ne vegye rossz néven, amiért meg mertem kérdezni, hogy merre van és, hogy holnap mit csinál, a válasza az volt nem veszi rossz néven, de éreztem a hangján a harag tűzét, mint, ha meggyújtottam volna, utána találkoztunk és csak köszöntünk semmi más megvártam míg Ő szól hozzám és hozza szóba a dolgokat, mi nap így is volt mosolygott, akkor már tudtam, ki aludt a harag tűz és már parázs sincsen, örültem neki!. Tanultam persze mind két esetből és vissza vettem magam ezt talán biztos észre vette és érzi is talán nem tudom, mert még nem nagyon beszélgettünk hosszasan, amit nagyon sajnálok, mert nagyon össze van esve lelkileg a sok stressz, idegesség stb... és csak a piába menekül, ami nem jó nem örülök neki:(:( Nem szeretném, ha baja lenni neki, ezt egy párszor mondtam neki azt nem tudom, hogy meghallotta-e vagy sem. Egyik nap vele szembe ültem és csak néztem rá és elgondolkoztam rajta, hogy egy ilyen srác, mint Ő, aki sok mindenre felébresztett sokkal többet érdemelne és mindenből csak a legjobbat, gondolok a szeretetre, törődésre oda figyelésre stb... szívem összeszorult és vissza fogtam magam így nem szóltam semmit, csak ami bennem belül zajlott, elmondani sem lehet.:( Én már nagyon sokszor megtaláltam az értéket benne, ami véleményem szerint senkinek sem sikerült, azt, hogy miért nem sikerült megtalálni talán azért, mert nem tudták megismerni igazán persze én sem ismerem még olyan jól, de megláttam az értéket benne és talán ez vezetett oda, hogy Szeressem tiszta szívből és minden erőmmel..:) Sok éjszakám álmatlan és gondolkozok rajta, eszembe van mindig. A szív szereti, de az ész tudja, hogy nem szabad, de nem tudtam nemet mondani a szívnek, hogy ne szeresse Őt jött magától ezt tudja is nagyon jól. E gondolattal be is fejezem, későre jár az idő. Jó éjszakát!
Azt hiszem tévedés volt, amit leírtam és éreztem csalódtam benne, de hatalmasat. Őszintén oda álltam elé és elmondtam neki, hogy miért voltak a télen a nagy vitáink és veszekedéseink, ami miatt szinte azt lehet mondani, hogy padlót fogtam, ugyanis rajtam keresztül akartak, hozzá közelebb kerülni, így engem akartak bemocskolni előtte. Számomra véget ért a hozzáfűző szeretettem és az iránta érzett Szerelmem is, soha nem éreztem magam közel hozzá, ami talán nem is baj, mert még jobban fájna. Semmit nem lehet mondani, vagy akár hülyéskedni vele, mert egyből mindjárt ég mint a tűz és megbántóan szól vissza, főleg mikor mások is hallják, én úgy érzem nem ezt érdemeltem meg tőle, de, ha Ő úgy érzi, hogy csak így tud hozzám viszonyulni akkor inkább, nem szólok hozzá senki előtt, de egyébként sem, ha nem is látna minket senki. Soha nem vártam semmit tőle és nem éreztem azt, hogy barátnak tartana engem. Sajnos azt kell, hogy mondjam az érzéseim tévesek ez valahol kicsit fáj, bár igaz ez Őt egy kicsit sem érdekli, sőt én azt veszem észre tetszik neki és örül, annak, hogy van, aki Szereti és örül, ha annak, aki szereti fájdalmat tud okozni, persze, aki szereti az én vagyok a hülye, bunkó fejemmel. Megpróbálom kitépni a szívemből, bár tudom jól nagyon nehéz lesz, de meg kell birkóznom vele valahogyan! Örökre lezártam a róla szóló blog, internetes naplóm írását, mert tudom tisztában vagyok vele, hogy ennek sem örül, hogy írtam róla, leírtam az érte érzett érzéseimet, gondolataimat, mondanom sem kell csak pozitívan mindig minden körülmények közt!... Nekem több mondani valóm nincs többé!!! 2012.04.14. 19:11
