Egy mozgássérült lány blogja

Tegnap volt mindenszentek, ma van hallottak napja, nagyon nehéz időszakok ezek a napok ugyanis szeretteinkre emlékezzünk fájó szívvel, mint mindenki így én is és családom is emlékezzünk édesapámra és nagy szüleimre, akik nagyon hiányoznak, de főleg apu aki nem olyan rég nincs köztünk..:( Egyben a hosszú hétvégével őszi szünet is van így nem kell menni suliba, ami lassan véget ér mert már szerdán és pénteken megyek, amit nem is bánok.:) Szünet előtti héten sajnos nem tudtam menni suliba, mert nagyon megfáztam majd nem tüdőgyulladást kaptam, de szerencsére mostanra már sokkal jobban vagyok. Már nem is bánom, hogy vissza térek a minden napokba ahol mozgalmas heteim vannak, mert mindig Pesten vagyok jövők megyek..:) Ez előtt vagy két hete nagyon fel voltam háborodva, ugyanis itthon volt haza jött párnapra, találkoztunk és össze is vitatkoztunk, de rendesen aminek szerintem nem sok értelme volt, mert vannak sajnos kétszínű emberek akik előtte így háta mögött meg elmondják az embert mindennek, amit nagyon utálok, legyen egyenes és mondja meg a szemébe a másiknak, ha baja van vele én így vagyok vele...és így sajnos mint mindig én kaptam meg a lelki-ismeretfurdalást és én kértem bocsánatot az egyik közösségi oldalon tőle nem válaszolt rá, hogy miért azt nem tudom... Én úgy érzem megváltozott amióta nincs itthon ez szemmel látható volt rajta, már nem az aki volt idáig, de hát ezt valahol meg is értem, hogy megváltozik valaki aki elmegy más országba dolgozni, de a másik oldalát nem tudom megérteni Őt főleg nem aki nem képes elengedni a múltat, hogy miért nem tudom, sajnálom nagyon, hogy még mindig nem jött rá arra, hogy a múltat megváltoztatni nem tudja...persze Ő szerinte ez nem így van... Én már feladtam a harcot érte nem harcolok érte többé hiszen meg mondta a szemembe, hogy nem szeret és soha nem is szeretett, ez fájt hallani Ő mit sem törődött vele, hogy nekem mi fáj és mi nem Ő még mindig a volt barátnőjét siratja, aki már teljesen más emberel él együtt és éli az életét úgy ahogy neki tetszik és ahogyan tudja... Sajnálom nagyon, hogy így alakulnak a dolgok, de ezt kell elfogadni a sors már csak ilyen..:( Nem tudtam rá vezetni arra az útra, amire én szerettem volna vinni, mert soha nem engedte meg, hogy vezessem és éreztessem vele, hogy Őt lehet szeretni csak ezt sokan nem tudják, mindig csak a saját útján járt és jár is még mindig csak nem lássa, hogy ez az út amin jár az nagyon rögös és teli van gödrökkel...amit tőlem kapott volna azt nem kaptam meg egyetlen egy barátnőjétől sem ebben biztos vagyok, bár Ő erre azt mondja nem szabad ilyent mondanom, de én érzem mit érzek vagy éreztem iránta... Lassan befejezem soraim minden jót kívánok!