Egy mozgássérült lány blogja

Nagyon sok minden történt velem azóta amióta nem írtam. Egyszerű, ha az elején kezdem. Sajnos egy nagyon szomorú hírt kaptam nem régen, hogy Sipos Mártika az egyik volt iskola társam meghalt január 29-én, nagyon sajnálom hiszen egy élet vidám kislány volt, mindig mosolygot és nem panaszkodott senkinek soha. 19 évet élt. Ritka betegségben szenvedett. Nagyon megrázott a halál hírre sokáig nem tértem magamhoz. Magamról csak annyit, hogy nem régen voltam ismét az orvosnál és ismét kapni fogom az elektromos kezeléseket a kórházba, mert nagyon fájnak az ízületeim megint. Napjaim a négy fal közt telnek ugyanis nagyon nagy hó esett mostanába és most is esik, így csak a négy fal közt tevékenykedek és persze a számítógép előtt ülök, tudom nem egészséges, de nem tudok mit tenni. Szerettem volna el menni a volt iskolámba a farsangra ami 18-án kerül megrendezésre a sályi mozgásjavító iskolába, sajnos szomorú vagyok, mert nem tudok el menni ugyanis nem biztos, hogy addigra elolvad a nagy hó. Bizakodóan reménykedem, hogy talán addigra javulni fog a helyzet és el tudok utazni. Közeledik a Valentin-Nap amit igazán nem várok ugyanis rossz emlékem van róla, eszembe jutnak ilyenkor azok a szavak amiket még Sony vágott a fejemhez sajnos nem szép szavak voltak. Minden évben eszembe jutnak és szomorúnak érzem magam. Talán igaza van Ági néninek akit nagyon tisztelek és becsülök, mert nagyon aranyos egy tanár nő akinek mindent bátran el merek mondani hiszen tiszteletben tartja és diszkréten kezeli a dolgokat. Ági néni mondta, hogy igen kell a múlt, de most már a jövővel és jelennel kellene foglalkoznom, hiszen nagyon sokat gondolok vissza a múltra. Igen igaz, de nincsen olyan dolog az életembe amivel igazán tudnák foglalkozni. Élem a magam módján a minden napi életet és próbálok beilleszkedni a minden napi élet rejtelmeibe.:)