Egy mozgássérült lány blogja

Nagyon sokat vissza gondolok azokra a napokra mikor még kollégiumban laktam, szabadabbnak éreztem magam a kutya sem kérdezte meg, hogy hol voltam miután vissza mentem a városból a kolliba. Persze én sem voltam egy ártatlan bárány, mint minden diák, minden hülyeségre kapható voltam. Amikor persze komoly dolgokról volt szó, mint a tanulás meg a kötelező szakkörökre való megjelenés akkor betartottam a szabályokat mindig. Én nagyon szerettem egyedül lenni főleg hétvégén mikor én voltam csak a szobában egyedül. Voltak olyan hétvégéim is amit persze nem tudtam piheni ugyanis volt aki kiabált, csattogot minden hülyeséget csinált. A városban különösen szerettem csavarogni Plázában, Moziban, Színházban minden felé jártam persze mikor volt kimenőm:P Azt nagyon szerettem mikor 4- n mentünk nyakunkba venni a várost Sony, Krisztián, Angéla és én azt, de főleg mikor Krisztián a kocsik között kacsázott az elektromos kocsijával én meg persze, mint vala őrült kiabáltam utána, hogy lassítson már le vagyis vegye már lejebb a sebességet azon kocsin. Krsztián élvezte, hogy engem megfutatott engem a sok kocsi között hulla fáradt voltam. Sony meg Angéla mikor hallodták a dolgot csak röhögtek rajtunk. Ezen kivül még nagyon sok mindent csináltunk ami persze örök emlék marad számomra, ahogyan ez a dolog is. De persze voltak azért ettől durvább dolgok is amivel kiakasztottuk a kollégiumvezetőt párszor pl: mikor félévkor vettünk piát közösen és ittunk, mint az állat olyannira, hogy az egyik csaj majd annyit ivott, hogy a detoxitáloba került, de senki nem mondta neki, hogy igyon annyit szegény:) Persze ezért büntetés is járt nem usztuk meg csak úgy a dolgot ám, fegyelmi lett belőle és megigértük, hogy soha többé nem csinálunk ilyen nagy baromságot, de azért mindenki be volt parázva, hogy kirugnak minket a kolliból, de aztán még sem így történt:) Én szerettem a kolliban lenni csak az volt a baj az elején, hogy nagyon nehezen szoktunk össze a diákkokal és így voltak konkfriktusok azért köztünk, de mostanra már nagyon jól kijövünk egymással minden nap beszélgetek a srácokkal msn:) Ezért nagyon szeretnék még mindig kollis lenni, de már minek is mikor nincsen ott senki Nyíregyházán elkerültek össze-vissza szétváltak útjaink a nagy világban sajnos:'( Mindenki éli a maga kis életét és, ahogyan tudja csak ott bassza el:( Na, de azért vannak még olyan emberkék akikkel tartom a kapcsolatott pl: Botás Krisztián aki mindig olyan rendes volt hozzám:)