A szeretet bűbájos virág.

Mely ezer fényben pompáz, illatoz.

S, ha letépik, és a tűzre dobják.

Hamva minden bajt orvosol.

A szeretet lakhelye a szív, az a fészke az otthona.

Onnan árad szelíd mosolya.

A szeretet soha nem kér, csak ad.

Örökké él, mindig megmarad, akkor is, ha szív meghasad!

Egyedül

Egyedül bolyongok a nagy Világban.

Nem szól hozzám senki, csak a csend vesz körül engem.

Szívemben béke, nyugalom van.

Lelkemben zűrzavar uralkodik.

Örök lelki békém már sosem lesz.

Az idő múlásával sikerül lelki nyugalmat találnom egyedül, csendben a nagyvilágban bolyongok tovább.

Közömbösség

Kiírlak magamból, állok melletted, ahogy más mellett és annyira szeretnék közömbös lenni.

Annyira szeretnélek.

Most úgy teszel, mintha nem léteznék.

Mostantól nem akarok a szádhoz érni, mint régen.

Közömbös ember leszek hozzád.

Megérint, hogy itt vagy és úgy, teszek, mintha más valaki volnál.

Én az a másik vagyok, aki nincs itt.

Már nem akarom megsimogatni a fejed, forrón és szenvedélyesen.

Nem akarok a szemedbe nézni, amíg könnybe lábadok, nem szeretnélek megcsókolni.

Nem szeretném soha csókod ízét érezni.

Hétköznapi leszek veled.

Nem vagyunk boldog ünnep többé, kár a szívem fájni tovább, de majd nevetek rajtad.

Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy.

Nem kívánlak, és nem akarok a testedre feküdni, mohon csókolni téged.

Tévedés, hogy megszerettelek.

Nem akarlak többé megszerezni és birtokolni téged.

Inkább a halálos közömbösség, a csend.

Így akartad ezt már nagyon rég.

Meggyógyulok, kiírlak magamból.

Csak rám ne nézz.

Álom

Álmomban még látlak néha.

Csak álmodom, hogy gondolsz néha rám.

Hisz azt sem, tudom élsz-e egyáltalán.

Csak álmodom, hogy újra átölelsz.

És az is álom, ha azt mondod, bárhová követsz.

Csak álom, hogy egyszer újra látlak én.

Csak vigaszként mondják, hogy mindig van remény.

Hisz ők nem tudják milyen nélküled.

Mert azt sem értették, miért vagyok veled.

Csak álom, hogy egyszer meghallod szavam.

Egyetlen álomba ring adtam magam.

Csak álmodom, hogy egyszer még veled lehetek.

Csak álmok, tudom, de nem felejtelek!

Álmomban még látlak néha, de a hangod nem hallom.

S már nem is emlékszem rá oly nagyon.

Látom az arcod, hozzám érsz ezerszer.

De a hangod már nem érhet el.

Bármennyire fáj, már elveszítettelek.

Nem elég a csók, mit álmomban kapok.

Mert megőrjít, hogy reggelre mindent eldobsz.

Miért hagytál ennyi emléket bennem?

Miért szerettelek téged, s te miért nem szerettél engem?

Miért gondolok még most is néha rád?

Már bánom, hogy több voltál, mint egy barát.

Tévedésem

Másnak hittelek, mint ami vagy.

Csak a jót láttam benned.

Elvakított a szerelem, ami vad.

Ez a vesztembe vezetett.

Be kellett látnom a rosszat.

Csalódnom kellett benned nagyon, és most tisztán látok mindent.

Sírtam éjjel-nappal, hogy ismét nevethessek.

Gondolkoztam, hogy kevésbé imádjalak.

Most mégis itt vagyok, látod.

De tudom, Te kevésbé várod.

Téged nem érdekel, hogy szenvedek miattad.

És nem zavar, hogy magamra hagytál.

Sokszor bántottál, ahogy csak tudtál.

Lelkeddel és erőddel tapostál szívembe, szétmartál.

Törött szível csak emlékeid maradtak nekem és ez a vers.

Ha arra kérnélek, maradj velem!

Ne higgy nekem! Csak a kín beszél belőlem.

Na és a szerelem és a szenvedély.

Utolsóként csak annyit mondjál nekem: Viszlát, Kedvesem!

Álom volt csupán

Virágzó májusok, tarka virágok.

Hová lett, hová lett a csodás virágzó tarka virágok?

Elszállt, tovább, mint a tavaszi szél.

S íme, eljött helyette az ősz és a tél.

Itt van az ébredés: Nincs tovább, nincs tovább!

Eltűnik örökre a boldog ifjúság!

A szív hangja

Szeretlek, szeretlek, nem tudom miért.

Számomra már oly elérhetetlen vagy, mint az égen a csillagos ég.

S küzdök eszemmel.

Nem! Nem!

Szeretlek! S már mosoly szökik arcomra.

Mikor egy hang a szívem mélyén azt mondja:

Szereted s szeretni is fogod.

Önmagad becsapni úgysem tudod.

S a mosoly helyére a könnycsepp kerül, mert szerelmem reménytelen, hisz csak én szeretek egyedül.

Csalódás ért!

Csalódás ért, fájdalmat okozott.

Keserű cukorka a számban.

Fáj, hogy azt hiszik, nem mondok igazat, pedig azt teszem, s még sem hisznek nekem.

Úgy szeretnék elrohanni, erdők, havas fák közt bolyongani, álmodni a nagy szerelemről, s egykor arra gondolni lesz még idő, amikor majd hisznek nekem!

Gyötrődés

Gyötrődés az életem, mert nehéz napok néznek elém.

Gyötrelem, és fájdalom ez mind rám szakadt egy perc alatt.

Kínszenvedés ez az élet igazságtalan velem szemben.

Békét szeretnék ezen a Földön, mert a szeretet és a nyugalom nagyon fontos, nekünk,

Embereknek.

Nekem nincs békém és nyugalmam, így gyötrődöm tovább egy életen át. 

Van egy kulcs

Van egy kulcs a szíved kulcsa, amit oly, régen nem találok már!

Keresem, de sehol sincs.

Keserves magány szakadt rám

Hirtelen üres lett minden körülöttem.

Az életemen igazán egy kulcs segíthet, csupán.

Mert ez az eszköz, amivel bejuthatok az emberek szívébe.

Ami sajnos egy-két embernél kulcsra van zárva.

Évek óta keresem, de nem találom, Ó Istenem!

Reménykedve várom, hogy egyszer majd a kezembe nyújtja a megoldások kulcsát és sikeresen végrehajthatom a küldetésem!

Holdfény

Imádom a reggelt, ha Nálad ébredek.

Végtelen a lelkem, ha megérthetlek.

Szeretlek Téged, ahogy csak lehet.

De valamit el kell mondanom Neked:

Amikor nem Vagy velem féltelek!

A Holdfénye vigyázz Rád helyettem.

Kíséri, utadat bárhová vezet.

Szemed csillog, mint a fény, arcod piros, mint a tűz!

A lelked olyan akár egy angyalé, szívedbe szeretet lakozik, tiszta érzelem.

Ölellek, szeretlek éjjel és nappal, Kedvesem.

Hajnali háromkor

Hajnali három óra van, nézem a csillagokat az égen.

Az idő múlik, a felhők tovább szállnak.

Álmaim már nem édesek, mint régen.

Arra gondolok, milyen jó lenne veled sétálni a parton.

Fürödni a tóban meg mártózni a friss homokba.

Ezek álmok már nagyon rég igaz sem volt.

Erkélyemből figyelem a csillagok fényét.

Fázom, melegem van, egy hibás billentyű kopog fejemben.

Hangolatlanul ülök, tovább hiánya fáj, mert nagyon hiányzik.

Olyan messze van tőlem minden.

Az éjszaka csendes és nyugodt.

Mindenki alszik nekem is kéne aludni már nagyon rég.

S, ha tudnád, mennyire hiányzol nekem.

Hirtelen csendben döbbentem rá:

Ha most nem megyek aludni talán már nem, alszom el soha.

Hív az ágy lágy gyávaság.

Nem gondolok már semmire.

Soha csak önmagamra figyelek.

Így lesz, a legjobb hát legyen jó éjszakád.

Sajnálom

Rajtam már nem segít a mámor.

Színes kövek fölé hajolva engem nem kísér árnyék már.

Keserű cukorka a számba.

Némán sajnálom, hogy nincs ő már nekem, oly félelmetes nélküle.

Fel nem foghatom nélküle az életet.

Minden nap sajnálom, hogy nincs itt velem és fogja kezem.

Minden másodpercben eszembe jut kedves mosolya.

Örök szerelem

Ha már nem látlak Téged.

Ha már nem érzem az illatod.

Ha már nem érinthetem kezed.

Én szívből szeretni foglak akkor is.

Tudom csókod íze másé lesz.

Szerelmes szíved másnak adod.

El kell, váljunk örökre egymástól.

Én szívemből szeretni foglak akkor is.

Némán messziről, csendben nézem a csillagokat.

Angyalok módján örök szerelemmel.

Fájdalmas búcsú

Elbúcsúzom barna legény véget ért szívem fáj, mert itt kell, hagyjalak örökre.

 Az élet hullámai elsodortak messzire engem.

Fájdalmas érzés, de az élet és a sors, s ezt akarja.

Bár hol is járok, mindig fogok rád emlékezni és gondolni.

Remélem az élet és a sors még összehoz minket valahol.

Könnycsepp

Könnyeim folynak patakként, mert nem szól hozzám az igaz barát.

Kérlek, Istenem kérlek, oldozd fel kemény szívét!

Barátságot szeretnék nem szerelmet én.

A mosolyod

 Kedves a mosolyod, oly finom a kezed, újra éled a láng, ha megérinthetlek, mely szikraként szunnyadt sok sötét éven át.

Lehet, hogy ez már az igaz boldogság?

Reggel

Reggel, ez a szó mit jelent?

Hat betűt vagy a természet ébredését?

Attól függ, honnan nézed, kisöreg!

Reggel-pont Te akarod, meg mondani a Napnak, hogy mikor keljen a virágoknak, hogy mikor nyíljanak a fákra, mikor nyújtózzanak, vagy tán a bokroknak akarsz parancsolni?

A pacsirtát némaságra tanítani, hallod, ez nem megy.