Egy titokzatos illat...

2010.12.05. 22:14

szerző: Orsós Zsanett

Ma meg volt az utolsó próba a mikulás és karácsonyi ünnepségre, amit holnap fogunk előadni remélem sikerünk lesz. Tegnap és ma egész későig próbáltunk igen csak kavarogtak bennem a gondolatok és az érzelmek első sorban az érzelmek mivel ott volt ő is és figyelt bennünket, ahogyan mondjuk a verset és éneklünk stb... Bevallom őszintén zavarban voltam és még a saját szövegemet sem normálisan olvastam fel, amit rögtön észre is vett, mert oda jött hozzám és mondta, hogy nem jól olvastam egybe hangzott az egész és nem volt jó. Kellett egy kis idő számomra míg magamhoz térek. Ma valahogy nem igazán éreztem magam jól, de azért próbáltam koncentrálni a dolgok iszonyatosan fájt a fejem és persze olyan dolgokon kattogót az agyam, amin még én magam is meglepődtem, hogy mik azok inkább nem írnám le. Odaadtam neki a verses könyvemet, mert már korábban megígértem neki és megkértem, hogy írjon bele valami szépet nekem természetesen nem tiltakozott ellene, aminek én örültem és próbáltam magamba fojtani azt a pici örömöt, amit éreztem legbelül. Figyeltem egyes mozdulatait, amin még én is csodálkoztam hisz nagyon édes aranyos volt.:) Szerintem észre vette, hogy figyelem. Vettem a bátorságot és megkérdeztem tőle, hogy mi ez az illat amit érzek rajta, hisz nagyon ismerős volt, nekem olyan titokzatosnak tűnt és rejtélyesnek azt hiszem sok mindent elárul róla. Látta rajtam, hogy valami nincs rendben velem mivel csendesen ücsörögtem ott a padon és olvastam magamba a szöveget oda is lépet hozzám és mondta, hogy szar kedvem van látja, igen valóban szar kedvem volt mivel előtte felbosszantottak. Azért jól esett, hogy megkérdezte tőlem mi van velem és, hogy vagyok mostanság mondtam neki nem igazán vagyok jól hiszen fáj a vállam és a kezem egyre jobban nap, mint nap. Nagyon nehéz elrejteni egyes érzelmeket, mert ahogyan megírtam neki egyik nap "tiltott gyümölcs, amibe nem szabad beleharapni" amit bevallok őszintén nagyon sajnálok, mert tényleg egy olyan ember akit nem lehet nem szeretni és csodálni ezt most este mikor kijöttünk a próbáról meg is mondtam neki és azt mondta, köszi. Azt hiszem sejt ő valamit vagy tudja, hogy némi érzelem kavarog bennem iránta. Nem tudom elképzelni, hogy mit mondana, ha oda állnák elé és ezt így bevallanám neki biztos vagyok benne, hogy igen csak meglepődött arcot vágna és elküldene melegebb éghajlatra és talán már soha a büdös életbe szóba sem állna velem. Biztos vagyok benne nem engedné meg, hogy kimutassam felé kavargó érzelmeimet ugyanis ezen kattogót az agyam egész próbán és persze a tekintettemmel figyeltem őt. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zselatinka.blog.hu/api/trackback/id/tr942495585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása