Tegnap sikeresen előadtuk az ünnepségen a műsort amire egész héten próbáltunk minden nap. Mindenki nagyon ügyesen elmondta a versét és persze a közös énekeket is, örültem, hogy jól sikerült és nem égtünk be csúnyán. Én féltem nagyon, hogy elrontok valamit igaz nem így történt, de azért próbáltam óvatos lenni. Egy valamit nagyon sajnálok, hogy kevesen jöttek el az ünnepségre számomra ez szokatlan volt ugyanis ilyenkor a szeretet, béke van szívünkben. Mint mindig a fellépők között én voltam az első, ahogyan a próbákon, mert én értem oda elsőnek a művelődési házba, ami nagyon szépen fel volt díszítve, hangulatos volt és családias. Örültem neki nagyon, hogy szépen fel volt díszítve minden, hisz nosztalgiázhattam kedvemre, mert mikor sulis voltam mi is ilyen szépen közösen feldíszítettük a torna termet. Aztán egyszer csak felcsillantak a szemeim, mikor megjött Ő igen elegánsan hisz úgy volt felöltözve, ahogy én látni szerettem volna, fekete ing és nyakkendő és hamu szürke öltöny.:) Ez áll jól neki. Mint mindig most is az eszemre hallgattam és nem a szívemre és az érzelmeimre, hisz próbáltam az érzéseimet kordában tartani és nem kimutatni, amit érzek, igaz nagyon nehéz volt. Mikor vége lett a műsornak akkor persze mindenki megkapta a csomagját és elmentek haza én még ott maradtam egy kicsit, beszélgetni és fényképezkedni csináltunk is egy pár képet. Nagyon örültem különösen a közös képeknek, mert ez egy örök emlék marad nekem. Elmondani nem tudom mit éreztem mikor minket fényképeztek le, ahol már mint mikulás volt, ugyanis felvette a mikulás ruhát, ami nagyon tetszett, mert aranyos volt. Ő is csinált egy pár képet az új fényképezőgépjével, amit nem régen vett nagyon örül neki, hisz úgy vigyázz rá, mint a saját két szemére, meg is lepődtem mikor láttam, hogy a tesómnak mondta, hogy fényképezze le, mert nekem azt mondta, hogy senkinek nem adja a kezébe, amit meg is értek. Jól éreztem magam és örültem, hogy ott lehettem, és szerepelhettem és mostanra már úgy érzem nincs mitől féljek ezektől az emberektől, mert sikerült velük megtalálnom azt a hangot, amit ez idáig nem volt. Ezt három embernek köszönhetem az Erzsinek és a Jóskának na meg neki, aki mind végig biztatott és bátorított, hogy ne adjam fel csak úgy és köszönöm neki, sajnos még nem volt alkalmam megköszöni neki, de remélem lesz még rá alkalmam személyesen is megköszöni neki.
