Egy mozgássérült lány blogja

Ismét eltelt egy hosszú hét. Három napja nem írtam semmit ez nem helyes szerintem!:P A hétvégék is egyformák számomra mint a szürke hétköznapok. Mostanra már nem fáj a vállam annyira mint a múlt héten a gyógyszer hatására szerencsére. Nagyon nehezen viselem az egyedül létet hiszen én egy társas lény vagyok aki szeret lógni a barátaival állandó jeleggel, de ez már csak volt valamikor még mikor én kollégista voltam Nyíregyházán. Lassan vége van a nyárnak és felváltja az ősz levetkőznek a fák a verebek meleg éghajlatra költöznek. El kell fogadnom, hogy most már itthon maradok idén a suliból, mert már minden lehetőséget kimeritettem ami csak létezet. Nagyon meleg van ma nincsen kedvem semmit csinálni:( Járkálok fel alá mint a mérgezett egér és persze gondolkodok, hogyan kéne segítenem Timínek aki nagyon el van keseredve ugyais magányosan érzi magát és nagyon híányzik a barátja. Próbáltam neki adni egy-két jó tanácsot reméljük, hogy meg fogadja majd őket:) Vége lett ennek a napnak nem is bánom hiszen nagyon meleg volt ma. Valahogyan nem volt semmihez úgy hangolatom nem tudom miért talán azért, mert kavarognak az érzelmek bennem össze-vissza.? Nem tudom mi van velem:( Reméljük holnapra kialszom magam jól és nem leszek ennyire nyügös mint ma amilyen voltam.:)