Egy mozgássérült lány blogja

Itt a tavasz, amit már szerintem mindenki nagyon várt, hiszen ilyenkor olyan szép a táj és lehet gyönyörködni a a természetbe. Mint mindig megint öregebb lettem egy évvel. A napok igen csak össze csaptak a felhők a fejem felett, mert valahogy úgy minden össze jött. Egy hónapja, hogy elküldtem a beutaló papíromat Dombóvára a rehabilitációra, ahol a kezeléseket kapom majd, még mindig nincs válasz sajnos.:( Szeretnék már túl lenni az egészen, mert így is hosszú lesz a 3 hét vagy talán több nem tudom. Ugyan akkor aggódok az miatt, hogy májusba el tudjak menni a sportversenyre amire hívatalos vagyok hiszen megint meghívtak, hogy legyek boocia játékos, amit nagyon nagy örömmel el fogadtam hiszen közel áll hozzám ez a sport ág meg nagyon sok kedves emlékem van róla. Nagyon fáradékony lettem én magam is meglepődtem, mert nem voltam én ilyen régen. De azért nem hagyom el magam erős vagyok én, mert most, hogy itt a jó idő sokat vagyok kint, mozgok, teszek veszek csinálok, amit tudok próbálom feltalálni magam a szürke hétköznapokba. Napjaim telnek sokszor észre sem veszem, hogy már este van. Sokat vagyok egyedül így szokok nosztalgiázni egy kicsit, előveszem a fénykép albumot és nézegetem a képeket és gondolok a sok együtt töltött évekre.