Valóra vált az egyik nagy álmom ami az volt, hogy vissza mehesek az Ngyik-be. Talán ezárt is érzem azt, hogy boldog vagyok hiszen ismést emberek vesznek majd körül és nem a négy fal. Szeretnék mindenki elvárásainak megfelelni hiszen csak így tudom be bizonyítani,hogy mennyit változtam ez alatt az egy év alatt. Nagyon nehéz lesz tudom ismést a beilleszkedés, de én erősnek, és bizalmasnak érzem magam ahoz,hogy ismést neki vágjak a nagy világnak. A napokban döbbetntem rá, hogy vajon mi lenne, ha nem lenne lehetőségem az életben. Van még egy nagy óriási álmom amit nagyon szeretnék,ha valóra válhatna még pedig az, hogy az az ember akit én szeretek elfogadjon olyannak amilyen vagyok és, hogy be bizonyítsam neki, hogy nem vagyok az aki nagyon voltam,de ez már csak álom marad számomra most arra kell gondolnom,hogy igen is letegyem a vizsgát és megmutatsam a világnak,hogy vagyok valaki én is. Az életben vannak dolgok miről le kell marani és el kell felejteni mint pl a szerelmet mert nekem sajnos azt kell tennem hiszen csak én szeretek egyedül vagyis reménytelen amit nagyon sajnálok:( Én már bele fáradtam és azt hiszem eleget szenvedtem azért, hogy mi együtt legyünk Sonyval ehez két ember kell és nem egy én meg kevés vagyok hozzá így el kell engednem örökre, hogy lásson világot nélkülem:'(:'( Az élet már csak ilyen nehéz, kegyetlen, mostoha és fájdalmas:'(:'( Tudom az időt vissza forgatni nem lehet, de szívem mélyén örökre meg marad az együtt töltött sok szép emlék, hiszen időnként mikor egyedül leszek akkor van mire gondolni és ez az egy vigasz maradt számomra és a sok fénykép amit nagyon régóta a titkos helyen örzök.:'(:'( Szívem fáj könnyek csordulnak ki szememből így fejezem be soraim:'(:'( ÉG VELED!
2008.01.23.
