Egy mozgássérült lány blogja

23:20-t mutat az óra és én még fent vagyok mint mindig napok óta nagyon nehezen alszom el. Nem tudom, hogy miért, de ez van sajnos. Tegnap is meg ma is pakolásztam össze-vissza a dolgaim közt és rátaláltam sok olyan dologra ami elékeztett a múltamra a kollis és az általános iskolai évekre amik a hátam mögött maradt. Olyan rossz érzéseim vannak, hogy én már nem készülhetek suliba, hogy azt elmondani nehéz lenne. Sokat gondolok a régi szép dolgokra, de sajnos a rossz dolgok is alahol bennem él a szívem mélyén valahol. Nagyon hiányoznak a barátaim és azok az emberek akikkel éveket töltöttem el. Az a rossz az egész dologban, hogy senkivel nem tartom a kapcsolatot senkivel diákokra gondolva akiket a legjobb barátnőmnek gondoltam, mint, ahogyan példa is van rá, hogy Anilláról semmit nem tudok, hogy mi van vele amióta elkerült Sályból azóta csend lett mindenki körül. Botás Krisztián az egyetlen egy ember akivel barátok maradtunk, hogy miért? Talán azért, mert kedveltük egymást és megtaláltuk a közös hangot egymással aminek az eredménye még a mai napig meg van. Ma, ahogyan nézegettem a verseim megtaláltam egy pár olyan verset is amiket Sony írt és letudtam írni még őket egy füzetbe ismét eltettem, hogy ne gyűrödjenek. Mindenki azt mondta nekem, hogy felejtsem el Sonyt, és igazuk volt én tudom jól, de az első szerelmet nem lehet olyan könnyen elfelejteni mint, ahogyan sokan is mondták nekem. Az igaz, hogy nagyon sok vitánk volt, de én minden baromságát, hülyeségét megbocsájtottam Sonynak, mert fülig szerelmes voltam belé, egyszer csak elszakadt az a bizonyos kötél amit sokan emlegetnek attól a perctől kezdve én már csak önmagammal foglalkoztam ja és persze azokkal az emberekkel akiknek még fontos voltam. Lassan megyek lefeküdni, mert kezdek álmosodni talán most fogok tudni aludni nyugodtan vagy nem:( Azt hiszem fogok tudni aludni én úgy érzem, mert már alig látom mit írok a képernyőre annyira ragadnak le a szemeim így hát megyek is aludni:P Jó éjszakát!!!(23:52- óra)