Egy mozgássérült lány blogja

Azt gondolom, hogy a magányt én nálam jobban ember nem tudja, hogy mi az? Hiszen én minden nap szembesülök ezzel a ténnyel, mert magányosnak érzem magam nagyon, talán ez azért van, mert nem ebben az élet formába éltem le életem nagy részét. Sokszor megfordult a fejemben, az a gondolat, hogy jó lenne már valaki akivel talán teljesebb lenne az életem, aztán valamiért mindig odébb állok a dologtól hiszen mindig az jut eszembe, hogy úr isten hát én mit is csinálnék egy csalódás esetén, ha nem működne a kapcsolatom úgy, ahogyan minden normális embernél. Én azt hiszem, hogy még nem vagyok felkészülve egy igazi komoly kapcsolatra hiszen először saját magam kell, hogy elfogadjam és utána talán tudok valakit úgy szeretni, ahogyan azt elvárnák tőlem. Nagyon félek bizonyos dolgoktól, mert még nem voltam hasonló helyzetben. Túl sokat vagyok itthon így alkalmam sincsen rá, hogy ismerkedjek emberekkel. Mikor még tanultam és nem itthon voltam akkor mindig voltak körülödtem és mindig történtek dolgok talán még nagyon durvák is, de ez egy másik story majd leírom.:) Most egy nagyon különös dolog pattant ki a fejemből ismét az, hogy el megyek suliba megint 3-4 évre Budapestre ugyanis le szeretnék érettségizni és csinálni is valamit, mert így nem jó.:( Tudom, hogy nagyon nehéz lesz és vért izzadó megméretettés lesz hiszen akikkel én jártam suliba azok mesélték, hogy nem könnyű az érettségi és, ha már el kezdem akkor már nincsen vissza út a kapuból.:):( Úgy érzem, hogy sokan lenéznek, mert, hogy nincsen érettségim és valamilyen szakmám. Én mindig is a tanulásba tudtam csak menekülni és azt hiszem most is csak azt fogom tenni hiszen, amit már megtanultam azt már senki nem tudja elvenni tőlem.:) Az én világom mindig is más volt és talán a gondolkodásom is más, de lehet, ha nem lennék sérült akkor teljesen más színben látnám a világot, mint, ahogyan azok az emberek akik itthon körül vesznek minden nap.:( A héten színte minden nap írtam magamról a csalódásaimról, örömeimről, bánataimról stb...:) 22:35