Egy mozgássérült lány blogja

Már mindenki alszik én még mindig fenn vagyok éjfél is elmúlt, nagyon sok minden kattog a fejembe első sorban az, hogy meg kell hoznom egy olyan döntést, ami nem olyan könnyű, még pedig azt, hogy el-e fogadjam azt a helyzetet, hogy fel kerüljek Pestre a rehabilitációs központba, ahol kezeléseket kapnék és persze közben sulis lehetnék, ami igazán nagyon jól jönne, mert akkor lenne ami lekötné minden napjaimat. A héten mindenképpen fel kell menjek Pestre megírni a záró dolgozatot, amire úgy érzem sikerült felkészülnöm két hét alatt... Van előnye is meg hátránya is előnye az, hogy társaságban lennék és nem lennék senkire rá utalva, ha édesanyámmal valami baj történne ne adj isten. A hátránya meg az, hogy ahogyan már korábban is leírtam nehéz innen a faluból kijutni az állomásra 5 km, ugyanis a buszok sajnos nem a vonatokhoz van állítva és persze nem utolsó sorban édesanyám egyedül marad, aki sajnálatosan beteges és nem régen halt meg apu, ami nagyon megrázta az egész családot, feldolgozásához idő kell nagyon sok.:( Örülnék egyrészt, ha Pestre kerülnék mert szabadabbnak érezném magam nem lennének a sarkamban és nem lenne aki azt mondja, tud mit csinálsz, hiányzik a pörgés és a kikapcsolódás na persze a bulizás nem tudom miért, de itthon  nem tudom magam elengedni, elgyengülni, talán azért mert ismernek és sokan nem gondolnák azt, hogy én olyan is tudok lenni, aki megmutassa magát milyen is valójában. Egyetlen egy valaki ismer, hogy milyen is vagyok valójában, ha elgyengülök mikor elengedem magam kicsit bulizok és iszok Ő..:) Igaz amikor látott kicsit másállapotban igen csak meglepődött ő is, de aztán már leültünk beszélgetni és elmeséltem neki, hogy én sem vagyok ám ártatlan bárányka, aki szelíd, nem szólt semmit mosolygott csak..:) Ahogyan már megírtam oly sokszor itthon nem tudtam kibontakozni a nagy közönségnek mivel sajnos nem tudták, hogyan is kezeljenek engem és talán sőt biztos vagyok abban ezért nem tudok itthon úgy bulizni és elengedni magam, de egy valaki tudta, hogyan is kell engem kezelni, mivel én mozgássült vagyok tudta, hogyan kell hozzám szólni és persze tisztelettel beszélni hozzám, nagyon sok mindenre rádöbbentett és ezt nem tudom neki elégszer megköszönni csak azzal, hogy szeretem és csodálom és tudom, hogy rendes ember lelki-ismeretes és nem utolsó sorban minden tiszteletem az ővé, mert tudja hol a határ, ha poénkodik, ha komolyan beszélget és persze a vitákat is tudja jól kezelni..:) Többször előfordult, hogy össze vitáztunk, de aztán mindig megtudtuk beszélni a dolgokat, számomra tanulságosak a beszélgetések köztünk, mindig könnyebb nekem fellélegzem utána erőt meritek magamba és erősnek érzem magam! Lassan elmegyek lefekszem mert már hajnali egy óra is elmúlt és én még mindig fenn vagyok álmatlan éjjeleim vannak a napokba nem tudom miért! Jó éjszakát kívánok!:)