Egy mozgássérült lány blogja

Ismét elkezdődöt egy új hét amit már nem is bánok hiszen múlt héten egész végig minden este írtam valamiről a múlt hét mondhatjuk úgy is, hogy a csalódások hétje volt számomra, hogy miért azt inkább nem írnám le, mert akkor holnap este is írnám szerintem olyan hosszú lenne. Egy dologra viszont rájöttem a múlt héten, hogy nem szabad mindig a múltba menekülni mindig csak a mára kell figyelni és persze meg tanulni ön magunkat elfogadni olyannak amilyenek vagyunk hiszen, ha nem fogadjuk el magunkat akkor soha senkit nem fogunk tudni szeretni. Ezek a dolgok én rám is igazak hiszen én sem tudom magam elfogadni ilyennek amilyen vagyok, mert kisebbségi érzet fog el amit nagyon nehezen lehet leküzdeni. Nagyon nehezen, de megértettem, hogy el kell fogadjam magam olyannak amilyen vagyok hiszen, ha nem teszem meg talán soha nem lesz olyan valaki akit még szerethetek igazán. Bevallom őszíntén, hogy volt egy kicsi kis segítségem hozzá, ugyanis kaptam két olyan verset amiről álmodni sem mertem volna, hogy létezik ezen a földön igaz nagyon mélyen érintett talán oly annyira, hogy el is sírtam magam mikor olvastam, de aztán persze mikor kezdtem magamhoz térni még egyszer el olvastam és még egyszer nem tudom hányszor, de párszor igen. Hogy kitől kaptam a verseket attól az emberkétől akiről már korábban írtam és kezdödtek a bonyodalmak, de hála istennek mára már minden megoldódott magától ja és még azt hozzá kell tennem, hogy soha nem gondoltam volna, hogy ilyeneket olvasgat csendes magányában, igen neki is érzései vannak és persze szíve. Megígértem az utolsó bejegyzésemben,hogy nem írok többet róla, de most kivételesen neki köszönhetem, hogy ön magamra találtam és sok mindenre fényt látok ami eddig sötét volt számomra. Remélem ezzel nem követem el hibát, hogy le írtam tapasztalaimat ezzel kapcsolatban, igaz még nem volt alkalmam meg köszöni neki, de majd el jön az ideje mindennek.:) Az élet tele van csupa meglepetésekkel amiket nem tudni mikor kapjuk meg és persze milyen formában és hogyan.:) 22:27