Egy mozgássérült lány blogja

"Én itt oly sok szeretet kaptam, és oly nagy szeretetben éltem, ha odakinn is ilyen szép az élet, én boldog leszek, s nem hiába éltem. Én itt oly sok szépet, s jót tanultam, itt mindig hű társak közt voltam. Az évek elrepültek, De emlékük elkísér, mígélek." Ezeket a szavakat, mondatokat utóljára még Sony szájából hallodtam a ballagásán még 2003-ban. Ahogyan a kis szövegben is szerepel az emlékük elkísér míg élek és ez valóban így van, hiszen nincs olyan nap, hogy ne gondoljak vissza a régi szép időkre, amiket Sályban éltem. Valóban szeretetben éltem és hű társak közt voltam, mert mindig számíthattam rájuk, igaz voltak kisebb-nagyobb gondok köztünk, de aztán mindig megtaláltunk a közös hangot egymással. Tapasztalataim során éreztem, hogy ide kinn nem szép az élet hiszen nem vagyok már a védő burokban, ahogyan azt sokan nevezték annak idején mikor még ott éltem minden napjaimat. Aztán számomra is eljött az utolsó nap a ballagás nagyon nehéz volt arra gondolni, hogy holnap már nem leszek a jól megszokott helyemen. Nehéz volt eljönni hiszen nagyon szerettem ott lenni. Ha bár milyen gondom, bajom volt mindig számíthattam a tanárok, nevelők segítségére. Ha tehetném vissza forgatnám az idő kerekét, de sajnos ez lehetetlen. Azok falak közt alakult ki az első igaz szerelem is ami oly sok éven át kísért és szép emlékeket hagyott szívem mélyén, mind a mai napig. Megtanultam szeretni emberek tiszteletett mutatni másoknak és írni, olvasni, számolni és persze ami nagyon fontos számomra a számítógép használatát, hiszen Sályban tanultam meg használni a billentyűzet kezelését, toll segítségével. Nagyon sokat tudhatnák írni emlékemről, de akkor soha nem lenne vége a történetnek azt hiszem. Emlékük örökre és tovább szívemben él.:)